A férjem sokszor olyan utálatos és indulatos. Hogy szoktassam le erről?

Sokszor minden kis hüyeségért rámförmed, majd aztán persze bánja, de engem ezzel nagyon megbánt. Tudja is és nem győz bocsánatot kérni. Mondtam neki, hogy mielőtt tesz vagy kijelent valamit gondolkozzon, számoljon 10-ig és mérlegeljen mi lesz a következmény, mert nem lehet állandóan bocsánatot kérni, sőt sokszor nem is érdekli, ő túllép rajta, mintha mi se történt volna. Viszont van egy kisgyerekünk, akivel szintén ilyen indulatos elég gyakran és ezzel el fogja magától vadítani a kicsit. Ma is pl délutáni alvásból kelt a kicsi és sírt nagyon, rosszat álmodott, valami bogarakkal, amik másztak rajta és szegénykém teljesen a hatása alatt volt, amikor felébredt, alig bírtam megnyugtatni. Erre a férjem rátett még egy lapáttal, hogy vidd már ki innen, ne itt nyavajogjon. Tuti direkt csinálom, hogy itt üvöltetem a gyereket, nehogy aludhasson. A kicsit is leüvöltötte, hogy fejezze be a nyavajgást, ő aludni szeretne még. Szegény kicsi persze mégjobban sírt, mostmár azért, mert az apja megijesztette. De olyan vad volt a törpe, hogy nem akart odabújni hozzám, azt hitte még mindig álmodik. Majd nagy nehezen kivittem a szobából. Fél órába telt, mire valahogy megnyugtattam, eltereltem a gondolatait, hogy csak rossz álom volt, anya itt van, megvéd, nincs semmi a ruhájában. Végre játékra bírtam és elmúlt a sírás. És persze ezek után csodálkozott, hogy a kicsi löki el magától. Szinte minden napra jut ilyen, egyszerűen könyörtelen a gyerekkel és nemhogy játszana vele, legtöbbször inkább piszkálja, hogy bosszantsa, és nyühögjön. Nem értem őt. Olyan más lett mostanában. Eddig se volt minta apa, de azért már túlzásokba esik sokszor. A kicsi már szabályosan összerándul, mikor apa megszólal. Máskor jót játszanak. De szerintem ezek a dolgok a gyerekben megmaradnak és ezért is utasítja el sűrűn apát. Igaz? Ami persze megint nem tetszik a férjemnek, mert ellöki magától és ezen apa megsértődik, mint egy nagy gyerek. Nemhogy normális lenne mindig és akkor visszanyerhetné a gyerek bialmát. De így, hogy a bajban úgymond, nem számíthat rá, nem igen fogja. Olyan rosszul esett nekem ez a délutáni affér is. Nemhogy a kicsnek. Hogyan tudnám ezt megoldani és rábírni a férjem, hogy változtasson ezen?! Annyit mondtam már neki, szépen, elmagyaráztam, hogy működik egy gyerek, ilyenkor egy darabig oké minden, majd kezdődik előlről. Már belefáradtam, ez megy több mint fél éve!