Van itt olyan, aki nem, vagy csak nagyon nehezen tudta feldolgozni azt, hogy a parjanak mar van gyereke mastol?

Bár még nem voltam ilyen helyzetben, hasonlóban igen. Egyszerűen legyél nagyon jóban a srácokkal. A féltékenységednek csak te vagy az oka, nem hiszem, hogy ők kiprovokálják valahogy.

Elfogadtak és szeretnek nálatok lenni, szerintem ez nagyszerű! Az a lényeg, hogy ne vondd ki magad a családból. Amikor átmennek hozzátok, ne úgy gondold, hogy jönnek az apjukhoz, hanem hogy jönnek HOZZÁNK. Te is része vagy a családnak.

szia!

természetes amit érzel. Amikor 19 évesen beleszerettem a ygerekem apjába (ő akkor volt 35) két kicsi gyereke volt. Én is féltékeny voltam, de csíptem a fejüket.

Ne érezz lelkiismeretfurdalást amiatt, hogy féltékeny vagy és a 3 év sem olyan sok idő ebben a viszonylatban. Az egyetlen "bűnöd", hogy még nincs saját gyerkőcöd és a bűn szó itt nagyon átvitt értelemben értendő :). Sajnos semmivel sem lehet pótolni azt a tapasztalatot,amikor van egy sajátod,akiért ölni is képes lennél. Legyél türelmes, emiatt ne hagyd ott és ha komolyan vállalnál vele gyereket,ne habozz. A gyerek apjával külön mentünk, most egy olyan férfival élek, akinek szintén van két gyereke. A nagyobbi, a kamasz velünk is él, mégis valahogy sokkal könnyebben vettem ezeket az akadályokat úgy,hogy tudom milyen szülőnek lenni.

Szerintem nyugodtan bízz meg benne és idővel beérik az elfogadás is :)

sok sikert

Nem lehet hogy félsz mert 40 éves már családos ember és lehet hogy 4-5 év múlva mikor te már úgyérzed hogy kész vagy a gyerekvállalásra ő nemet mond és elhagy?

Erről mindenképp beszélj vele, ne érjen meglepetés pár év múlva, nehéz de most kell tisztázni.