Hogy telnek a napjaid egy házasságban, kisgyerekkel? A férjed kiveszi részét a gyereknevelésben, vagy mindent anya csinál?

AMikor nekem tanulnom kellett, akkor apa vett ki szabadságot, és egész nap ő volt a gyerekkel. Én nagyon szerencsés vagyok ezek szerint a férjemmel, mert sokat segít, és imád a fiával lenni. Én meg igyekszem összekapni magam, hogy vele is tudjak foglalkozni, mert attól függetlenül, hogy egyszerre a háztartás és a gyerek nagyon fárasztó, azért a házasság sem ért véget, a kapcsolatunk is ugyanolyan fontos.

Szerintem muszáj lesz beszélnetek, és neked kell úgyis beiktatni a plusz apával foglalkozást, tudom, hogy fárasztó, de ha nem akarod, hogy tönkremenjen a kapcsolat, akkor a párodat sem hanyagolhatod el. És a férfiak nagyon egyszerűen működnek, nem értenek sem célozgatásból, sem ki nem mondott szavakból (tapasztalat), így ha segítségre van szükséged, akkor közöld vele, hogy mit csináljon - legyen el a kicsivel mondjuk 2 órát, és kész. Ebben az időben végezz mindennel, és este csak a férjeddel foglalkozz, akkor is, ha nem végeztél, hogy érezze, megéri neked segíteni, mert akkor vele is törődsz.

Kis kitartás és türelem, és minden helyrerázódik. Sajna az is tapasztalat, hogy az olajozott működésért nekünk kell tennünk, de ki lehet bírni. Hajrá:)

Nekem ritkán van ithon a férjem de akkor megprobálunk mindig együtt lenni.Ha ő épen kocsit szerel vagy kint tevékenykedik megprobálunk együtt lenni kint mind a hárman.Segitünk neki amibe tudunk,de közben én a lányommal(7) labdázok vagy hintázok stb...

De addig is együtt vagyunk.

hA FÖZÖK VAGY REGGELIT ,VACSORÁT készitek addig ök megnéznek 1 mesét valamelyik mesecsatornán,vagy kártyáznak sakoznak stb...Ha nem akarja a férjed szolj rá!4!Ha kel még kiabálok is vele hogy mit kéne tegyen.Ne csak ö parancsoljon neked.Hord te is a nadrágot.Ülj le vele mond el neki te mit szeretnél hogy hogy legyen.Igenis mondj neki bátran mindent.Néma gyereknek az anya sem érti a szavát!Menyetek sokat kirándulni.Nem olyan helyre ahol pénzt kel költeni hanem olyan mint erdö rét..stb

Játszotére is kitudtok együtt meni.Amig a kicsi játszik ti legelábbb beszélgetek kéz a kézbe...

1-1 nap a hétböl kell hogy így teljen külömben nem család a család.34L.

Két mondatot ragadnék ki az írásodból, amit a gyerekedről írsz:

"én is kellek mindig, mert nélkülem, apával nem megy sehova."

"A gyerek nélkül sehova nem járok, befásulok így. És már nem is vágyok nélküle sehova."

Egyrészt bevallod, hogy te magad sem tudsz elszakadni a gyerekedtől, másrészt pedig az jött le nekem, hogy azt, hogy a gyerek úgymond "elutasítja" az apját, kőbevésett tényként kezelitek és ebből indultok ki. Csakhogy, a gyerek nem basa, hanem a szülők által NEVELT utód, tehát át lehet nevelni arra, hogy fogadja el az apját is - szoktatás, türelem, következetesség kérdése. Emberi esendőségünk, hogy lessük csemeténk minden mozdulatát és odáig meg vissza vagyunk a kitüntető figyelmétől, amit ki szeretnénk sajátítani - valljuk be, jó érzés, hogy mindenkinél fontosabbak vagyunk neki a világon.

Amint kap az apja is pozitív visszajelzéseket a gyerektől, rögtön szívesebben veszi majd át tőled a vele való foglalkozást - magabiztosabb lesz, tudni fogja, hogy mi is a teendő a gyerekkel, mire hogyan reagál. A drasztikus megoldásoktól se riadj vissza, ne aggodalmaskodj, meg fogják oldani egymással a helyzetet akkor is, ha egy fél napra kettesben hagyod őket.

A férjednek meg magyarázd el, hogy ha megosztanátok a feladatokat, akkor többet tudnál vele is törődni, ez szerintem elég logikus ahhoz, hogy felfogja. Ha megszokta, hogy te úgyis megoldod magadnak a dolgaid (gyerek meg háztartás meg tanulás) és nem kell a helyzetedbe képzelnie magát, akkor most hiába várod, hogy magától tehermentesítsen, nem fogja mondani, hogy menjél csak nyugodtan át a barátnődhöz, mert fogalma sincs, mit kezdjen addig a gyerekkel. Ezért javasoltam, hogy a gyerek "átprogramozásával" kezdjétek.

32/n

Nálunk apa sokat foglalkozott vele az elején.Most, hogy már másfél éves nem igazán törődik vele, öt percre sem hajlandó kizárólag ráfigyelni.Észrevétlenül csúsztunk idáig.Én persze időről időre megpróbálok vele beszélni, akkor egy ideig kicsit igyekszik, majd utána pár nappal, ugyanúgy nem törődik vele.Olyan, mintha megunta volna...:(

Persze zavarja, ha rendetlenség van, vagy nincs kimosva valami, vagy netalán nincs szex.Nem fogja fel, hogy fáradt vagyok, fásult és kialvatlan.Én nem bírnék még tanulni is.Csodállak érte.

A kérdésed egy tipikus "női nyafogás",de ezt nem rossz szándékkal írod.Sok házasság fut zátonyra ezen problémák miatt.Magyarországon amellett,hogy alacsony a házasságkötések száma,a válási arány 60%-os.

Ennek több oka van.

Egyrészt nálunk ritkán élnek külön háztartásban a férfiak a szüleitől a házasságkötés előtt,anyuci gondoskodása alól,rögtön az asszony gondoskodása alá kerülnek.Így nem gondoskodnak sosem maguknak tiszta ruháról,ételről,számlákról stb...Az új asszonykára nagy nyomás nehezedik,mert milyen asszony már az aki nem tesz minden nap friss, meleg, ételt az asztalra,természetesen kétfélét!!És persze süthetne is hetente úgy 3x!Ezt várja el tőle a család,és a környezete.

Másrészt itt van ez a hosszú Gyed-Gyes időszak.Szép dolog,hogy magunk gondoskodhatunk kis gyermekeinkről,de ennek hátulütője is van.A kismama fokozatosan elszigetelődik,kiesik a munkából,társas kapcsolataiból.Aztán fokozatosan jönnek a feladatok,hogy ha már te úgy is itthon vagy akkor legyen főtt étel,intézd te a számlákat,nyírd le te a füvet,intézkedj a bankban,takarítsd ki a garázst,nyírd meg a sövényt,vidd a kocsit átgumiztatni,hívd te a kábelszerelőt,stb,stb..Mert Te úgy is itthon vagy,akkor apa hagy pihenjen,mert ő dolgozik.

A gondok akkor jönnek amikor az anyának újra munkába kell állnia,és gyakorlatilag tényleg nem működik nélküle otthon semmi,mert nem lett hozzászoktatva senki a munkamegosztáshoz.Egy anyának munka,és/vagy tanulás mellet ez iszonyat energiát igénylő feladat,persze,mert két emberes meló.És ekkor jönnek a "női nyafogások",meg a folyamatos feszültség,és veszekedés.

Nem arról van szó,hogy a te férjed nem való férjnek,vagy apának,csak szoktatni kellene ahhoz,hogy kivegye a részét a feladatokból.Ez nem mindig megy úgy,hogy megbeszélitek,egyszerűen állítsd kész tények elé,és mond meg,hogy nem tudsz ennyi minden megcsinálni,ha nem segít.

Én pl mondtam a férjemnek,hogy mivel én a gyerekekkel hétköznap eszem meleg ételt napközben ott ahol vagyunk,akkor neki rendelek.Azt mondta,hogy neki nem kell műkaja.Akkor viszont látásra eheti este a párizsis zsömlét.Én miatta nem főzök.:))

Mi is ott tartottunk,hogy szemrehányást tett,mert nem KÍNÁLTAM kávéval,amikor hazaért.Mintha vendég lenne a saját házában!!

Vagy a 7 éves fiam szomjasan ült otthon,mert én nem tettem elé az innivalót pohárban!

Hagyj a férjedre feladatokat,mert különben csak te csinálhatod!!