Külföldön élők: Mit csináltok, ha szüleitek Mo. -on leesnek a lábukról?

A külföldön élők nagy többsége ugyanúgy minimálbérért dolgozik, mint otthon dolgozna, annyi különbséggel, hogy itt kényelmesebben meg lehet lenni minimálbéren. Ezt úgy értsd, hogy annyira nem kell nézni az árakat a boltban, mint otthon, hogy nehogy kifussunk a pénzből a hónap végére, de félre se nagyon tudunk tenni.

Nem tudom, mit csinálnánk, ha megtörténne a dolog, de egyre többet foglalkoztat a kérdés, mivel egyre idősödő szüleink vannak. Símán betegség nélkül is ápolásra szorulhat.

Elég valószínű, hogy az otthon élő rokonok nyakába szakadna a gond, mivel nem lenne pénzünk, így rögtön igényelnénk állami helyet.

Jelenleg egyébként úgy állunk, hogy havi 20 ezer forintnál biztos nem tudnám többel támogatni őket. 2 gyerekünk van, drága a napközi és az óvoda, csak részmunkaidőban dolgozok, fizetjük a lakáshitelt.

Szóval ha ennél több kéne, elég nagy bajban lennénk....

csak azért érdekelt, hogy hátha van itt olyan, aki hasonló anyagi helyzetben van külföldön, és kidolgozott már egy tervet erre az esetre.

Önként jelentkeztem, és szerintem rajtam kívűl mindenki minimálbérre. Lett volna magasabb fizetés is, de én magam részéről elégnek tartom. Van lehetőség továbbképzésre is, szinte ingyen van, és tapasztalat nélkül átvennének. De én azt mondtam, minek, jó nekem a minimálbér.

Nagytöbbségünk valószínű próbálkozna küzdeni a magasabb fizetésért, de legtöbb esetben el kell vállalni, ami van. Elég nehéz mozogni a gyerekek iskolakezdése előtt...aztán már kicsit olcsóbb elintézni a felügyeletüket, de még mindig pénzbe kerül. Az iskola mivel 9 előtt 10 perccel nyit és 3-kor zár, ha az ember 8-4-ig dolgozik például, akkor suli előttre és suli utánra is kell napközit fizetni. Ezért a szülők kénytelenek az első alkalmas melót elvállalni.

De bizonyára otthon sincs ez másképp, ha jól tudom, Mo-on is az emberek nagytöbbsége minimálbéres...ők miért vannak megelégedve vele? Nincsenek, ki lenne.