Miért sürgetik a rokonok a gyerekvállalást?
21 éves vagyok, párom 23. Nem egész 2 éve vagyunk együtt, majd csak ősszel fogunk összeköltözni, és még nem is kérte a kezemet. Azt már megszoktam, hogy a rokonok kérdezgetik, hogy mikor lesz az esküvő, viszont párom szülei már többször is mondták, hogy majd ha összeköltözünk akkor jön az unoka (így, kijelentő módban), meg anyu is elég gyakran próbálkozik (boltban a babaruhákat mutogatja nekem, és elmondja, hogy miket venne a babának stb.).
Néha úgy csinálnak, mintha annyira el lennénk késve a gyerek témával (pl. mondják hogy én is jövőre MÁR 22 leszek). Anyós általában elég kellemetlen helyzetbe hoz vele, mások előtt mondja, hogy majd ezt meg azt csinál az unokájával, mintha már tényleg rajta lennénk a projekten. Persze mi is szeretnénk majd gyereket, de én mindenképpen esküvőt szeretnék előtte, viszont még az előtt is legalább 2-3 nagyobb célunk van a párommal, ami sokba kerül (garázs, közös autó, tetőtér kialakítása). Előre félek, hogy költözés után állandóan azzal stresszelnek majd, hogy mikor jön a gyerek.
Értem, hogy babázhatnékjuk van, de miért kell ennyire sürgetni minket? Másokkal is volt ilyen? Milyen -kissé csípős - választ tudok adni, amikor megkérdezik, hogy mikor jön a baba?
Kérd meg őket, hogy mutassák meg az orvosi diplomájukat. Hiszen nyilván mind nőgyógyászok, ha a méhedben akarnak turkálni.
Egyébként tojd le magasról mit mondanak, te meg a párod gondolkodtok helyesen, ne hagyd, hogy a piszkálással elérjék, hogy beleugorj olyanba, amit MÉG nem most akarsz/akartok. Sajnálom, hogy mindkét oldalon ilyen erőszakos gyökerek vesznek körül titeket...
Én megmondtam, hogy nem lesz gyerekem és kész.
Persze, nyilván, lesz, de ezzel letudok mindenféle további kérdezősködést. Nyilván megy az erősködés, erre megismétlen, hogy nem szülök és slussz passz.
Az egyetlen adekvát válasz a következő: nem akarunk erről beszélni. Pont.
És elkezdeni másról beszélni vagy ha nem hagyják abba, akkor kimenni a szobából. Ameddig belementek, addig erről fognak beszélni.
Igen, az is belemenés, ha leálltok magyarázkodni. Konkrétan semmi közük hozzá.
Mondd azt, hogy te 30 évesen akarsz szülni. Akkor van 8 év nyugid. Nekünk 2 gyerekünk van. Persze, az első előtt kíváncsiskodtak, hogy mikor lesz gyerekünk. Elég nehéz szülés volt, császár lett belőle, teljesen ki voltam facsarva a végére. Még a kórházban feküdtem, intravénásan adagolták belém a fájdalomcsillapítót, amikor a férjem exe (!) kijelentette, hogy kell majd egy kistesó. Éppen jó passzban voltam, amikor mesélte a férjem, úgyhogy csak röhögtem rajta. A párbeszédem anyukámmal úton hazafelé a kórházból:
- És akkor lesz majd kistesó?
- Persze, amint felépülök teljesen, jöhet a kistesó.
- Te még EZEK UTÁN hajlandó vagy szülni?
20 hónap múlva megszületett a kistesó is. Szintén hosszú vajúdás, komplikált császár, másnap újra operáltak, majdnem elvéreztem. Akkor mondta a férjem, hogy elég volt, nem lesz több gyerek, ő ezt nem bírja ki még egyszer, és nem kockáztat, hogy elveszítsen engem. Igaza van, nekem sincs kedvem ott maradni a műtőasztalon. De csak cseszegetnek a harmadik gyerekkel. Rokonok, ismerősök, főnököm (!). Ha meg bejelentenénk egy harmadik terhességet, akkor jönne a szörnyülködés meg a para ezerrel. A lényeg: bármit is csináltok, úgyis belekötnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!