Sőrgüsen tennem kell valamit, de mi lehetne az?

hehh...

apukádhoz biztos nem mehetsz?

vagy esetleg nagymamádhoz vagy másik rokonhoz?

mert ezt úgy szerintem nem lehet megoldani , hogy anyukádnál maradsz ,mert nem fog megváltozni

persze próbálj meg beszélni vele mindenképpen ,de szerintem csak le leszel cseszve, de beszélj erről apukáddal is ,igaz hogy azok alapján amit írtál nem tudom milyen viszonyban vagytok ,de azt hiszem nem vagytok rosszban ,az egyik lehetőség az az hogy elmész anyukádtól

a másik a nehezebb, az hogy kibírod 18 éves korodig vele, ami még két év

tudsz közben szerezni diákmunkát esetleg , pénzt keresni ,anyukádnak nem kell tudnia róla,de nehéz dolog

én tavaly 17évesen költöztem el otthonról

a (volt)barátoddal pedig hogyha tényleg látsz még benne valamit akkor beszéld meg hogy megoldjátok a helyzetet, csak annyit kérsz tőle hogy ne vegye magára a dolgokat és maradjon melletted mert azzal tud segíteni, mondjuk ilyen korban ez elég ritka ,de ha tényleg te kellesz neki lehetséges hogy megteszi

az pedig érdekelne h mit jelent h anyukád az összes pénzt a nővérednek adja ,elkényezteti, vagy úgy érzi hogy tartozik neki vagy mi?

ha gondolod és beszélgetni akarsz írhatsz mailt is...

De pont ez az, hogy nem tud gyerek lenni, mert az anyja lehetetlenné teszi.

Kedves kérdező! Sajnos nincs más lehetőség, mint kibekkelni a 18. évedet, és a születésnapod alkalmából elköltözni. Ezt úgy tudod megtenni, hogy keresel már jó előre albérletet, és ami még fontosabb: állást, vagy bármi rendszeres pénzszerzési lehetőséget. Bulizni most lehet, hogy nem fogsz tudni, esetleg érdemes is minden kapott pénzt (eltitkolva) félre tenned (bocsánat, hogy ilyen szemét módszert javaslok, de úgy látom az elmondottakból, hogy vastagon hátrányosan vagy megkülönböztetve), és a közeljövőd megalapozásán dolgozni. A(z ex)barátoddal ülj le, beszéld meg, hogy ez van, ne vegye magára, mert neked kell megoldani, és ez az ötleted. Az is lehet (és ha szeret, valószínű is, hogy felajánlja), hogy együtt fogjátok tudni elkezdeni a közös életetek építését.

Elnézést mindenkitől, aki szerint 37 éves fejjel ennél szülőpártibbnak kellene lennem (nekem is van 2 gyerekem, a lányom épp 16 éves), de úgy vélem, hogy a szülő elsődleges dolga a gyerekeit (mindegyiket) előkészíteni a kirepülésre, ellátni őket elsősorban szellemileg és lelkileg olyan szilárdsággal és szeretettel, hogy képesek legyenek ember módra megállni a helyüket. (Azért nem írtam az anyagit, mert a szülő nem fejős tehén, és nem pénznyerő automata, de nyilvánvaló, hogy a pénzemet nem tartom meg magamnak, hanem a gyerekek igényének megfelelően (azaz nem csak az számít, hogy szerintem mi a jó) minél több mindent megvalósítunk belőle.

komolyan le kéne anyuddal ülni beszélgetni, egy meghitt pillanatban, kettesben, azzal aki a legfontosabb neki, vagy második (nővéred után):(.

elmondani neki, hogy aggódtok érte, és hiányzik neked az az anyu akivel régebben milyen jól megvoltatok. nagyon szereted, és mellette vagy, csak így nem vagy boldog, sőt nagyon fáj ez a helyzet. magába kéne hogy nézzen, és rájönnie, hogy ezen valahogy segíteni kell. valamerre lépnie kell, hogy ebből kilábaljon!!! de csak támogatással és szeretettel lehet!!!

ezeket nem muszály neked elmondani, elmondhatja akár nagyid is, a lényeg, hogy olyan személy mondja, aki tud rá érzelmileg hatni.