Veletek is így bántak/bánnak?

Engem anyukám vert minden apróságért. Igen. Azért is mert sírtam. Egy idegbeteg. És még csak 17 vagyok. Mostmár nem nagyon szokott, de neha vagy lökdös, vagy annyira kiabál, hogy a sírás rámjön. Apa ritkán emelt kezet rám, de nálam elásta magát, mivel végignézte folyton, ahogy anya idegbeteg módjára ütlegel.

Fel a fejjel. Legalább te már külön élsz.:)

17/L

Engem egész kicsi koromtól 16 éves koromig vert az apám. Mikor rájött az idegbetegség akkor vagy hozzám vágott valamit vagy nekem esett. Anyám pedig mindig végig nézte vagy inkább elment onnan...

18/L

Velem nem így bántak.

Bizonyos dolgokban szigorúak voltak, vertek is időnként, de nem napi szinten. Aztán ahogy nagyobb lettem, egyre ritkábban ütöttek meg. Néha volt fagyos hangulat, volt őközöttük is veszekedés, de azért nem olyan gyakran.

Ha nem is ideális, de normális volt otthon a helyzet.

Azt sem mondanám, hogy lenéztek, ne vettek volna komolyan. Igaz, én mindig próbáltam velük egyenrangúként megnyilvánulni (már kisiskolás koromban is) és rossz néven vettem, ha valamilyen kérdésben nem tekintettek magukkal egyenrangúnak mondjuk nyolcévesen. Szóval önérzetem már akkor is volt. :DDD

Nálunk is ez volt, apám hazajövetelével megfagyott a levegő ha rossz hangulata volt. Testvéreimmel mi már nem kell ezt átéljük ezt, de szegény anyám még a terror alatt van. Ha ő számítógépezik, apámat zavarja a billentyűzet kattogása (valójába az, hogy anyám levelet ír nekem, vagy a testvéreimnek). Durván beszél vele, régen verte is. Lehet hogy az elmúlt 20 évben is, csak anyám nem mondja. Minket is vert, de a lelki terror rosszabb volt. Amúgy kifelé meg játszotta az arisztokratát, a családjáért élő, kutyaszerető (azt is megrugdosta néha)művészembert.

A gyerekeket miért nem veszik komolyan? Régen a gyerek csak gyerek volt, semmi több. A mai liberális nevelési elv mentén ez nem így van, egyenrangú, vagy épp maga a csoda a gyermekünk- ámbár a primitív családokban még más eszköz híján mindig a veréssel nevelik a gyerekeket.Engem se vettek komolyan, nagyon rosszul esett, hogy egy családi összejövetelen csak hallgatóság lehettünk. H véleményem volt, megmosolyogták (senki nem kérdezte a gyereket)