Miért bánnak úgy velem mint egy kisgyerekkel?

Én vagyok a legfiatalabb a családban, és a nagynéném, meg nagyanyám, meg a rokonok, sőt, néha még anyám is úgy kezelnek mint egy kisgyereket. De komolyan, pl. mondok valamit nagynénémnek aztán visszakérdez hogy "Igeeen?:O" De olyan hangnemben, mint amikor egy kisgyerek mesél a kedvenc játékáról, szóval annak megfelelően kérdez vissza. De nem csak ő, velem a családban minden néni ezt csinálja. Én vagyok nekik a kis tutyi-mutyi "kisbaba", a kis picurka, akit fojtogatnak a szeretettel. Gondolom ez azért van, mert én vagyok a legfiatalabb mint már említettem (15 vagyok). Ha mondok valamit akkor "jaj de ügyesz vagy". Komolyan mondom már néha azt hiszem hogy halálos beteg vagyok, vagy valami értelmi fogyatékos, emiatt sajnálnak, és ezért beszélnek velem így. Nem lehet megérteni, hogy nem 15 hónapos vagyok, hanem éves. Néha-néha "jólesik" meg vicces, de azért egy idő után ez kiborító. Anya is "babám"-nak szólít, multkor kérdezte valaki hogy tudom e már mi leszek ha nagy leszek, erre anyám: "Neeeem, ő még kicsi" .... No komment. Hogy értessem meg velük hogy ne beszéljenek meg bánjanak így velem? Nem akarom őket megsérteni.