A ti házasságotok /kapcsolatotok sem olyan, mint egy szerelmes regény?
Fura kérdés, de épp olvasgatok egy szerelmes regényt, és megdöbbent, hogy mennyire, giccses, nyálas, túlontúli , megjátszott...sorolhatnám.
Az én párkapcsolatom felére sem hasonlít egy szerelmes regényhez, és számomra nem érzem, hogy ez baj lenne...Annyira túlzásnak érzem, nem tudom elképzelni, hogy párom ennyire cukorfelhő' legyen, hogy egy szeretlek kimondásához sírjon , hogy mindent férfi létére túl ragozzon, itt gondolok az ilyen émelyítő mondatokra, hogy 'Nem csak szeretlek, hanem már imádlak' (?)
Érdekes számomra, hogy a kislányok akik ezeket olvassák, abban a hitben élnek, hogy ez ennyire csak a romantikáról, a gondtalanságról, és a nyálas dolgokról szól?
Mit gondoltok?
Idealizált és túldramatizált, a mi kapcsolatun kse olyan, de egy szerelmes regényben annyi hülyeséget csinálnak, pl mikor láttál szerelmes regényben a párt leülni és felnőtt módjára megbeszélni a dolgokat?
Persze mi is "cukiskodunk" néha, de inkább otthon, meg nekem az ideális randi nem a tengerparti, fehér szélben lobogó organza ruhás piknik, nekem az a "cuki" ha otthon kinyúlt pólóban pizzát rendelünk és filmet nézünk :)
Valaki írta, a kommentem után azt hiszem egyből, hogy azért írtam ki kérdést, mert hiányolom a kapcsolatomból ezt/vagy épp valamit, sokszor futok bele kötekedő válaszokba, akik nem akarják elhinni, hogy nem mindig, mindenki olyan mint ők.
Nem sosem szerettem ha egy srác túloz, ne legyenek illúzióink , sem ő, sem én nem vagyunk tökéletes.
Nem hiányzik a kapcsolatomból, hogy nyálazzanak, mert magam sem bírom, és én sem vagyok ilyen, itt sokan leírták, hogy ők sem, és azt is, hogy ők pl ilyenek.
Nem vagyunk egyformák. Te is elgondolkozhatnál azon, hogy egy kérdés születhet amiatt is, hogy nekem ne legyenek frusztrációim, én azért írtam ki a kérdést mert érdekelt, hogy mások, hogy gondolják, de már személyeskedsz, na ennyit szóltam hozzád, szerintem amúgy sem ezért jöttél, csak egyedüliként jó volt beszólni.
mikor láttál szerelmes regényben a párt leülni és felnőtt módjára megbeszélni a dolgokat? '
Alapvetően akkor olvastam arról, hogy leülnek az asztalhoz, mikor 3 hónap járás után eljegyezte , és másnap! esküdtek:D
Másik momentuma, amit észrevételeztem: Főhősnőnk , táncol, jó alakja van, megfordulnak utána a pasik, istenien főz, sütni is tud, mindenki megdicséri, imádja a párja családja, még az ég is egymásnak szánta őket, továbbá rejtett dolgok derülnek ki, ő valamiért különleges, ő egy tökéletesség, ő oldja meg a problémákat, minden köd elszáll, ezért sok.
Olvastam nem rég egy könyvet, ami arról szólt, hogy lassanként visszatért az emlékezetébe egy szörnyű tragédia, mikor is felgyújtotta az öregapja házát, és a barátai, és két kutyája bent égett, na szerintem az ilyen könyv jó könyv, ami alatt letudok ragadni úgy, hogy együttérzek, szorítja a mellkasom, és nem forgatom a szemem, hogy ilyen a világon nincs. (Mikor pl mindenki a nőn legelteti a szemét a tengerparton, a pasija meg magához húzza , és mindenki ránéz birtoklóan.:D)
Van aki pontosan olyan kapcsolatban él, ahol a "szeretlek" szónak súlya van, a romantikának és szavaknak értéke van, és a "cukorfelhő" pont megfelel nekik.'
Ehhez még hozzászólnék: Igen, semmi bajom vele, itt írták, hogy náluk így van, de ha betekintést nyerünk, nekik sem egy szerelmes kaland az életük, és nem ennyire túlzás, egyértelműen mi is mondjuk egymásnak, hogy szeretlek, nem ettől tekintem giccsesnek.
"nekem az a "cuki" ha otthon kinyúlt pólóban pizzát rendelünk és filmet nézünk :)"
Igen, ezt én is szeretem. A haverokkal. Nem a szerelmemmel. Aztán meg meglepődik sok pár, hogy mitől múlt el a szerelem, miért lettek csak barátok egy idő után. Hát pont ezért, mert nincsen romantika, nincsen fantázia. Persze biztos van kivétel, kívánom, hogy legyél az az 1 a 10ből.
Kérdező, én értem a hozzáállásod. Te nem vagy ilyen szentimentális tipus, és neked akkor állításod szerint nem is hiányoznak az efféle dolgok. Csak azt nem értem, akkor miért olvasgatsz szerelmes regényeket.
Ez az első amit olvasok, de szerintem merészségből bevállalok még egyet, vagy párat, más íróktól, hátha ő rugaszkodik el nagyon a földtől.
Szerintem amit írt a válaszoló, akit most leszóltál, szintén te, ők sem teszik rosszul, valakinek ez jön be, valakinek az. Lehet az a férfi nem is szereti a barátnőjét estélyibe látni, és étterembe vinni, lehet nekik így jó. Mi is épp ilyen viccelődő, csipkelődő pár vagyunk a barátommal,és egy romantikus kapcsolattal nem cserélnénk ezt el.
Idézek belőle:
Te vagy az én álmom. Az egyetlen álmom."
A szerelem fokozott kockázattal jár, mert a
szerelmesek fittyet hánynak a veszélyre'
Félig mulatva, félig kanosán nézett rám, és felemelte mindkét
tenyerét, hogy nem bánt.'
Én azt tapasztaltam, hogy amikor az egyik fél megcsalja a párját, akkor a szeretővel mindig romantikus viszony alakul ki, még akkor is ha a saját kapcsolatában direkt nincs "nyálasság"..szerelmes sms-ek, stb. Ebből következtethető, hogy a férfinek/nőnek pont ez hiányzik. Pl amikor az apám, aki mindig is egy "érzéketlen", ember volt, megcsalta az anyámat, az úgy derült ki, hogy lebukott a kis szerelmes e-mailjeivel. Olyanokat írogatott annak a nőnek, ami még nekem is tùlzás volt, pedig én bírom a "nyált". Anyámmal sosem romantikázott, egyikük sem igényelte látszólag.
Sajnos engem is csaltak meg, még tinikoromban. Fiús csaj voltam, nem szerettem a virágokat, a szivecskés dolgokat, a gyertyafényes vacsikat. Helyette szerettem a focit, a sört, a bulikat. Pont ezért is tűnt úgy, hogy bírnak a srácok. Aztán mégis amikor megcsaltak mindig ott volt a romantika a szeretővel, titkos esti találkozások, apró giccses ajándékok.
Ahogy öregszem egyre szentimentálisabb leszek, és hát a tapasztalataim is azt mutatják, hogy a legtöbb embernek ez kell. Férfiak olyan 30 éves koruk után érnek meg rá. Persze van aki soha.
Ha te és a párod kivételek vagytok nincs azzal gond. A lényeg, hogy ha az egyikőtök mégis elkezd vágyni rá, vegyétek észre, beszéljétek meg.
Egyébként a romantika nem összetévesztendő a románccal se a szerelemmel. A romantika más néven regényesség, a romantika korszakában jellemző volt a szélsőséges érzelmek és a szenvedély kifejezése, háttérbe szorultak az antik eszmék és átvette helyét a történetiség. Közben az egzotikum is nagy szerepet játszott.
Szóval egy nyálas regény egyáltalán nem romantikus, talán szentimentalista, DE NEM ROMANTIKUS. Egy romantikus regény merőben eltérő és nem feltétlenül giccses. Míg a passzív romantikus művek arról szólnak, hogy az egyén eltávolodik a társadalomtól és a belső világában éli ki magát, ezáltal elvágyódik az egzotikum világába (lásd: Arany virágcserép), addig az aktív romantikus művekben az egyén fölvállalja a társadalmi helyzetét és a valóságban próbál kiteljesedni (lásd: Anna Karenina).
Ezzel azt akarom üzenni a sok suttyónak, akiknek fingjuk sincs, hogy mi is a romantika, azok előbb legyenek tisztában a szavak értelmével, mielőtt még bármit is mondanának. Mert ez így nagyon gáz.
és mi az a sok suttyó kifejezés? :D.
Itt senki nem oltogatott senkit, csak a véleményét fejezte ki, lehet én vagyok erre túl érzékeny, de sosem szeretem ha a kérdéseimbe látok olyan választ, ami kimegy sértegetésbe.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!