A ti házasságotok /kapcsolatotok sem olyan, mint egy szerelmes regény?
Fura kérdés, de épp olvasgatok egy szerelmes regényt, és megdöbbent, hogy mennyire, giccses, nyálas, túlontúli , megjátszott...sorolhatnám.
Az én párkapcsolatom felére sem hasonlít egy szerelmes regényhez, és számomra nem érzem, hogy ez baj lenne...Annyira túlzásnak érzem, nem tudom elképzelni, hogy párom ennyire cukorfelhő' legyen, hogy egy szeretlek kimondásához sírjon , hogy mindent férfi létére túl ragozzon, itt gondolok az ilyen émelyítő mondatokra, hogy 'Nem csak szeretlek, hanem már imádlak' (?)
Érdekes számomra, hogy a kislányok akik ezeket olvassák, abban a hitben élnek, hogy ez ennyire csak a romantikáról, a gondtalanságról, és a nyálas dolgokról szól?
Mit gondoltok?
válasza:Nem értem mi a bajod, az emberek mindig is szerették az idealizált világokat. Igénylik a túlzást, mert jóérzéssel töltik el őket, ha ezekre gondolnak.
"hogy a kislányok akik ezeket olvassák, abban a hitben élnek, hogy ez ennyire csak a romantikáról, a gondtalanságról, és a nyálas dolgokról szól?" - Talán azért, mert még kislányok. Ez természetes, hogy a kislányok így fogják föl, de majd telnek-múlnak az évek és rádöbbennek a valóságra.
válasza:Senkié sem az. Minden kapcsolat bizonyos szinten cukorfelhőben indul.
A kislányok talán elhiszik, sőt biztos, hogy elhiszik, még a fiatal lányok is.
Lásd: 18 évesen eljegyzés és máris szép az élet, aztán jön a fekete leves, mikor összeköltöznek.
De a szerelmes regényekkel nincs baj. Nem gond a túlontúl szép világ. Egészséges dolog bizonyos szinten álmodozni, gyönyörködni a mesevilágban. De ez addig tart, amíg véget nem ér.
Aki nem képes a kettő között látni a különbséget, az inkább ne is olvasson ilyesmit.
Ugyanez igaz a filmekre (romantikus, akció, horror, mindegy), másfél óra mesevilág, utána megy minden a rendes kerékvágásban.
Én néha napján szeretek elolvasni egy-egy YA regényt, annak ellenére, hogy messze nem az a korosztály vagyok. De jó dolog néha kicsit álmodozni.
A Rómeó és Júlia is giccs, mégis kötelező olvasmány.
válasza:Egyébként pedig értem mire gondolsz.
Mikor egy karakter már kinövi magát (lásd alkonyat láz).
De a tini lányok ilyenek, ahogy a tini fiúk is mind shongoku akart lenni anno.
Nálunk sem jellemző a romantikus regénybe illő csacsogás, nyáladzás.
válasza:A miénk annyira, hogy tegnap is hármasoztunk, átjött
a házibarátunk.
Jó volt.
Aki nem képes a kettő között látni a különbséget, az inkább ne is olvasson ilyesmit. '
Igazad van, főleg, hogy engem fel is idegesít, és kizökkent az elképzelésből, amit utálok..Szeretem magam benne érezni, és nem kiugrándozni belőle, de engem egy szerelmes regénynél, nem enged benne maradni az agyam.. Szerintem egyszerűen nem az én műfajom.
Pfú alkonyat :D csak ilyet ne
Egyébként filmbe sem csípem
válasza: válasza:Nem vagyunk egyformák. Vannak olyan férfiak, akik tényleg úgy udvarolnak egy nőnek, mint a regényekben. Vannak akik baromira messze állnak tőle.
Nincsen ezzel baj, a fontos, hogy olyan párt találjunk, akivel hasonlóak az igényeink.
Én igénylem a romantikát és a szép szavakat és tetteket. A párom pedig magától is csinálja ezeket . Nekünk így jó, nem érzem giccsesnek:)
válasza:"Érdekes számomra, hogy a kislányok akik ezeket olvassák, abban a hitben élnek, hogy ez ennyire csak a romantikáról, a gondtalanságról, és a nyálas dolgokról szól"
Nem bírom az ilyen regényeket nő létemre. És tudod miért? Mert a kiscsajok, akik ezt olvassák, és elhiszik, kegyetlenül pofára fognak esni- a pasijaik meg ha belegebednek se tudnak olyanok lenni mint a regénybeli nyáltenger-lovagok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!