Anyosom ugy érzem mindig lenéz! Mindegyik ilyen vagy csak az enyém?

Szerencsére nekem nem ilyen az anyósom, vannak dolgai, tény, de szerintem mindenkinek vannak, és a párom szerintem egyikunk mellett se allna ki, hanem maradna semleges. De nekem szerencsére sose volt nyiltan ilyen, csak ilyen apró megjegyzesei vannak, és nem rosszindulatból, hanem mert ilyen.

Valószínűleg azert van ez, mert nagyon kötődik a gyerekéhez, próbáld vele megértetni,hogy nem "vetted el" tőle, hogy nem vesztett egy fiút,hanem nyert még egy lányt is.

Én nagyon szeretem a párom szüleit, rendes emberek, a fiukból is rendes embert neveltek, hat, neha mondanak huyesegeket, de van, amiben érdemes rájuk hallgatni. És az őszinteség nagyon fontos, hogy megköszönjük a jótanácsot, hogyha igazuk van, igazat adjunk neki, stb.. ezek nem mindig könnyűek (pl. en anyuka főztjével sosem fogok versenyezni, hiába "finom" mindig, amit csinálok), de most ezen miért akadjak le? A másik, hogy hiába tapasztaltabbak a leendő nagyszulok a gyereknevelesben, csak TE tudhatod mi a legjobb, és ezt a férjed is meg fogja érteni, ha latja a terhesseg szakaszait (én mindig meselek aprosagokat a paromnak,hogy ma mit olvastam, majd valoszinuleg lesz ilyen, akkor nem kell megijedni, stb), és már neki teljesen termeszetes, hogy ÉN tudom, ÉN fogom érezni, stb.

Nekem anyukammal nagyon rossz a kapcsolatom, neki meg is mondtam, hogy egyszer beszel csunyan a gyerek elott, vagy emel kezet rá, soha tobbet ne jojjon (jol meg is sertodott).. és anyatigrisként fogom védeni a manóm, akarkivel szemben, és ez látszik is rajtam, és nem is mondják meg, hogy mi lenne a jó. (Após is próbalkozott, csirajaban elfojtottam :)))

Emberek ők is, ezt nem szabad elfelejteni, és persze emlekeztetni kell, hogy te is.

huh, elnezest a szómenését

A fiús anyákról tengernyi könyvet lehetne írni, lényeg a lényegben, hogy anyuci a pici fia nejére mindig vetélytársként tekint. Ezt az érzést vagy elnyomja magában (ők az ún. jófej anyósok), vagy nyíltan vállalja (ők a kritizáló anyósok, lévén soha semmi nem elég jó, amit te csinálsz, de ő maga a kritikát nem fogadja el), vagy egyenesen hangoztatja (gyűlölködő anyós, aki legszívesebben megfojtana egy kanál vízben, és úton-útfélen hangoztatja, nem is érti, hogy vehetett el a drága kicsi fiacskája egy ilyen perszónát, mint te). Holott annyi a hibád, hogy a srác belédszeretett, és anyuci érzi, hogy ezentúl nem lesz olyan szava a fia életében mint eddig.

Az én anyósom a középső kategóriába tartozik, nem nyíltan ellenséges, de azért el-elejt egy-két kritikus mondatot, ráadásul úgy, hogy a kicsi fia általában nem is hallja. Amikor meg azért panaszkodom a férjemnek, mert az anyja a háta mögött sérteget, még én vagyok az, aki "csak képzeli a dolgokat, hiszen anyuka nagyon szeret ám engem". Na igen...

A saját anyám esetét is fel tudom hozni: van egy öcsém, és azt vettem észre, hogy teljesen különböző módon nevelt minket: én soha nem érdekeltem, nem foglalkozott velem, az öcsémnek meg minden meg van engedve, ő a család szeme fénye, csak mert fiú... Öcsém rosszabbul tanul, mint anno én, kiszolgáltatja magát, anyám meg minden szavára ugrik, és szinte oroszlánként védi az ő "egyetlen kicsi fiát" bármitől. Már előre sajnálom öcsém leendő feleségét...

Ne is foglalkozz vele!

Hallgasd vegig amit mond, bologass nagyokat, aztan gondolj arra hogy nemsokara indul a busz vagy vonat, es mennie kell!!!

Itt a neten vannak jo kis anyos viccek, ha szomorkodsz olvass el egy kettot, meglatod mindjart nem latod olyan borusan a dolgokat!