Hárman vagyunk egy szobában, és már nem bírom! Mit csináljak?

Mi is hárman voltunk anno egy szobában, apám, nővérem és én, ráadásul nővéremmel egy ágyban. Emlékszem mikor beteg voltam gyerekként és horkoltam mert be volt dugulva az orrom, apám kizavart a szobából mert ő nem tudott pihenni és a fürdőszoba kövén aludtam.

Sajnálom hogy neked is igy kell felnőnöd, gondolom a szüleid rá se ba**tak mennyi hely, idő és pénz igényes három gyerek.

De: tanulásra használd a helyi könyvtárat ott van internet is. Barátkozz! Velük kint is el tudsz lenni, nem kell mindig a szobába ülni. A lényeg hogy minimalizáld az otthoni tartózkodást.

Ne haragudj, de mit vársz tőlünk?

Dobjunk össze nektek egy nagyobb lakásra?

Ha tanulsz, majd mehetsz koleszba, de ott sem leszel egyedül egy apartmanban.

Tanulj ezerrel, hogy legyen belőled valaki és majd vehess magadnak egy ötszobás házat.

Én a lánytestvéremmel és a nagyanyámmal voltam egy szobában, és mégis felnőttünk. Sőt, volt magánéletünk is.

Ha nagyon egyedül akartunk lenni, kimentünk a konyhába, amikor nem volt ott senki. Vagy elmentünk a közelben levő parkba.

Azt szeretnem kerdezni, hogy jobban erezned e magad, ha lenne egy galerias agyad aminek ket oldala zart lenne a kozepet pedig fuggonnyel tudnad elzarni vagy toloajtoval?

Nyilvan nem ad akkora szabadsagot de azert megis tudnal egyedul lenni, szerinted ettol jobban erezned magad?