Szerintetek mért türi olyan sok feleség azt hogy a férje rendszeresen verje?

Szerintem ez eléggé összetett dolog. Egyrészt a társadalom mindig is azt sugallta a nőknek, hogy férfi nélkül nem érnek semmit. Ha tudják, hogy van barátod/vőlegényed/férjed, hogy egy férfi elismeri a létezésed, akkor a nők is máshogy néznek rád.

Másrészt a társfüggőség. Vannak olyan nők, akik képtelenek lennének eltartani magukat/gondoskodni magukról. Persze ez nem igaz, de ők így gondolják, nem utolsó sorban azért, mert a bántalmazott ezt sugallja. ("Úgysem kellenél másnak, örülj neki, hogy én megtűrlek, stb.)

Aztán van, aki tagadásban él. Szégyelli, hogy áldozat, és inkább kifele mutatja a tökéletes képet. Ezzel megerősítést is nyer, mert mások elismerik, hogy de jó élete van, és ezt annyiszor hallja, hogy maga is elhiszi, hogy neki nem is olyan rossz.

Ezer és ezer oka lehet.

Az a férfi, aki eljut odáig, hogy megüsse azt a nőt, akit a feleségének választott, úgy gondolja, hogy a nő a tulajdona, hogy feltétlen engedelmességgel tartozik az neki. A fő gond az, hogy ezek a nők valószínűleg anyagi függésben vannak a párjuktól, ezért nem tudnak lépni, költözni. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy esetleg a gyerekkel zsarolja őket a férjük, talán a külvilág ítéletétől félnek.

A legszürnyűbb, hogy a családon belüli erőszak még ma is tabutéma. Úgy csinálunk, mintha nem lenne. Pedig minden 3. nő áldozata ennek.

Van aki azért hunyt szemet fölötte, mert a férfi úgy adja elő, hogy "Dehát te provokáltad ki!". A nőnek meg bűntudata van, mert lehet, h. tényleg nyávogott, ilyesmi. Szóval egy bűntudat keltés is lehet az oka. Pedig össze nem mérhető a két vétkes fél sara. Azért a hiszti meg a testi bántalmazás nem mérhető össze.

Azok a nők pedig, akiket ok nélkül, részegen ver a férjük anyagi függőségben vannak val.szeg, és félnek a változástól és család, külvilág előtt szégyellik, hogy így alakult az életük, ilyen férjük van.

(Ezek nem csak feltételezések, saját érzések)