Kell a segítségetek, véleményetek, ti mit tennétek ebben a helyzetben?

15 éves koromban, ha apámmal kötelező lett volna edzőtáborba mennem, abba beleőrültem volna... Egy óriási szenvedésként éltem volna meg és pluszban hozzá azt, hogy még nyáron sem csinálhatom azt, amit szeretnék?!

Amúgy a sport sem állt közel hozzám és apám sem.

Lehet, hogy a lány ismerősöddel is hasonló a helyzet.

15 évesen az ember nem bírja, ha kötelezik valamire, pl. ha ráerőltetnek egy nyári edzőtábort.

Megértem a lány ismerősödet.

Ugyanakkor tudom, hogy a sport/mozgás jó - persze, azt konkrétan nem tudjuk, hogy az a tábor milyen lesz. Ez sok mindenen múlhat. Ha csak a tesi tanárokból indulok ki, köztük is nyilván vannak rendesek és sz@rfejek...

Ha végig stresszelne, idegeskedne, kínlódna a lány, akkor nem fogja magát jól érezni, ezt megértheti az apukája.

Amúgy nem tudom, hogy honnan jutott az apuka eszébe a táborozás ötlete, nagyon nem ismerheti a lányát, hogy annyit nem tud róla, hogy ez az ifjú hölgynek bejönne avagy nem.

Szerintem az is fura kissé, hogy az apuka a 15 éves lányával akar edzőtáborba menni. Lehet, hogy van valami (burkolt?) szándéka, például azt gondolja a lányról, hogy molett és így akarja megoldani a kérdést.

Persze, az is lehet, hogy elmegy a lány a táborba és végül jól érzi magát, ki tudja - ezt nem lehet előre megmondani.

15 éves koromban gyűlöltem a tesi órákat, nekem kínszenvedés volt mind, viszont egyetemen egy nagyon értelmes tesi tanárom volt és imádtam hozzá járni, pedig nagyon kemény óráink voltak!

Az ember változik és azt sem tudhatjuk előre, hogy mit hoz az élet, de remélem, hogy a lány végül jól jön ki a helyzetből.