Van a családotokban, rokonságotokban vagy ismerősi körötökben jómódú esetleg gazdag? Miben különbözik az életformája a tiétektől?

Mi eléggé jómódúnak számítunk a környékünkön. Extra étel nem nagyon van, sajtból szoktunk valódit venni nem trappistát, felvágottakból a minőségi, sok húst tartalmazóakat, mindig van otthon többféle zöldség-gyümölcs,többféle joghurt, tejtermékek nutella(ez a kedvencem).

Étterembe járunk vasárnaponként, van egy törzshelyünk, ha fáradt vagyok főzni akkor rendelünk valahonnan vagy elmegyünk enni(ez havonta párszor van hétközben).

Járunk kiállításokra, moziba, koncertekre

Tisztító és tisztálkodószerekből a természetes összetevőjűeket vesszük (manna termékcsalád, ilcsi kozmetikumok).

Nyaralni kétszer szoktunk menni, egyszer Szlovéniába síleni a barátokkal, és egyszer tenger mellé, ez változó hogy hova, de mindig olyan helyre ahol nem jártunk. Idén megyünk Provance-ba is, ez most plusz. Két-három havonta elmegyünk wellnessezni.

Milyen szolgáltatásokat veszünk igénybe? Egyedül azt hogy csak magánorvoshoz járunk ha bajunk van,de ezt főleg azért mert mindketten sokat dolgozunk és nem tudnánk akár fél napot is SZTK-ban ücsörögni.

Ruhára nem költünk sokat, imádom a turkálókat, így onnan szerezzük be leginkább. Persze van pár kosztüm, ing és öltöny mikor tárgyalásokra kell mennünk, ezeket nem onnan vettük.

Mi végülis annak számítunk, a párommal úgy fordult a szerencséje mindkettőnknek, hogy a családban egyedüliként kiugróan magas a keresetünk.

Nem igazán más az életvitelünk, mint amikor átlagos fizetést vittünk haza. Én nő vagyok, de eszem ágában sincs olyan baromságokra költeni vagyonokat, mint táska vagy púder ecset. Gondolom azért, mert nem így nőttem fel eleve, mi mindig fogtuk a pénzt. (Attól viszont kifejezetten tartok, hogy a mi gyerekeinknek majd hogyan fogjuk tudni megtanítani a pénz értékét.)

Sokkal de sokkal többet jótékonykodom. Ez nekem nagyon fontos. Szerintem aki tehetős, annak felelőssége van a szegényebbek felé és ha szarásig van pénzzel, akkor sem luxus órára és egyéb múlandó baromságokra kell szórni a pénzt. Elmondani nem tudom mennyire jó érzés, hogy nem jelent gondot egy-egy rászoruló családnak bevásárolni néha.

Amiben határozottan érzem a különbséget, az az élelmiszerek minősége. Már megtehetem azt, hogy elmegyek megvenni az olasz levegőn érlelt sonkát, vagy a pisztácia olajat. Soha nem veszünk rossz minőségű, adalékanyagokban úszó élelmiszereket és ki tudom fizetni a bio termékek röhejes árait. Ezen kívül elég sokszor járunk étterembe/rendelünk itthonra, mert a munka mellett főzni nem igazán van már időm, hiába szerettem egyébként.

Egy másik "luxus" kiadás a takarítónő. Hamarosan felveszünk egyet, mert sajnos erre nem marad elég idő és energia. A kivételes szabadnapokon nem padlót nyalni szeretnénk, hanem együtt lenni egy kicsit.

Jobb nyaralás - igen, persze. Ezt biztosan mindenki tapasztalja, a bevétellel arányosan egyre jobb nyaralásokra tud az ember elmenni. Ha van miből kifizetni egy spanyol nyaralást, az ember nem megy Horvátországba. Ha el tudunk utazni Balira, akkor nem állunk meg Spanyolországnál. Az utazást én szellemi tőkének tekintem - általa gazdagabbak leszünk. Az élet egyik valódi értelme, meggyőződésem szerint, és ezen nem is spórolunk.

Most eszembe jutott még egy megdöbbentő élmény: a felismerés, hogy egyik napról a másikra vettem egy laptopot és egy telefont (mert kellett) és voltaképpen meg se kottyant. Ott nagyon elgondolkoztam magunkon, mert pontosan tudom, hogy ezelőtt 5 évvel még részletre se tudtam venni semmit. Egyébként relatíve sokszor érzem azt, hogy érzelmileg nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Állok az "ajtóban", mint egy kisgyerek és nem akarom elhinni, hogy ezt most így tényleg megcsináltuk és ez tényleg a miénk, és ma is be tudok hisztizni, ha valamire 500 forintot rá kell fizetnem - mint anno, amikor nem volt meleg víz a lakásomban mert azon spóroltam. (Tisztességesen és nagyon sokat dolgoztunk egyébként mindenért amink van, egyetlen forintot el nem csalva, egyetlen embert át nem verve soha.)

Más extra szolgáltatásokat nem igazán veszünk igénybe, még a 10 éves autónkat se cseréltük le, mert tökéletesen elégedettek vagyunk vele. Múlt hónapig egy 2009-ben vásárolt laptopon dolgoztam, mert minek másik ha az jó...? Szerintem a barátaink/rokonaink közül senkinek nem tűnik fel ebből az egészből semmi.

Ami viszont a LEGNAGYOBB különbség mind közül: jövőre szinte biztosan tudunk majd egy házat venni. És nem kell hozzá 20-30 évekre adósságba verni magunkat... Rohadtul szomorú, hogy az emberek 95%-ának esélye nincsen rá, hogy valaha saját otthona lehessen. Nekünk sem volt... Ez megint egy olyan dolog, amit most még nehéz elhinni. Ahogy azt is, hogy nem nullára jön ki a hónap vége és hogy szabad megvenni azt a bizsu nyakláncot ha megtetszik.

Mi első generáció vagyunk. Fogalmam sincs, hogy milyenek lesznek majd a mi gyerekeink, vagy hogy nem fogjuk-e nagyon eltolni...

Igen, a szüleim nagyon jól keresnek. (már elköltöztem, független vagyok főleg anyagilag)

Viszont betegesen spórolnak, szóval a számlájukon hegyekben áll a pénz, közben a házukról omladozik a vakolat, a két öreg autójuk felváltva van szervizben, évi 1-2-szer elmennek valami 3 csillagos szállodába, a hűtőjükben meg a legextrább dolog a pick szalámi.

(mindeközben én közalkalmazott vagyok, párom 2 szakmával dolgozik szerelőként, kicsi de szép házunk van, több hétvégére elmegyünk szép helyekre országon belül + évi egy külföldi út, és a kocsink is jobb)

Anno mi voltunk azok gyerek koromban.

Csodaszép villa, autó közép kategóriás, anyunak, apunak külön... ruhák, ékszerek terén is sokat megengedhettünk magunknak, ételek jó minőségűek, drágák. Drága italok. Akkor még ami ritka volt pl a mosogatógép.

Magán orvos természetesen. Nyaralni csak belföldön, apu sosem ért rá.

Nekem állandóan legújabb telefon (tablet még nem volt), csúcs PC, robogó, stb.

Azóta már családos ember vagyok, átlagos színvonalon élünk.