Nehezen viselem a gyerekek nonstop nyekergését, az édesanyjuk fegyelmezését vagy épp nem fegyelmezését. Hogy tudnám könnyebben elviselni? 26L
3gyerek van, nővéremé. Sokszor itt vannak a szülői házban és ez ugye zajjal jár, nem is ez a fő probléma, hanem zavar ahogy a gyerekkel beszél amikor tanítja mit nem szabad vagy a másik gyereket meg hagyja agresszívkodni, nem bünteti.
Sajnos nem keresek annyit, hogy egyedül élhessek albérletben, párom nincs akivel osztoznánk a lakáson, idegenekkel nem szeretnék lakni mert annak is van magánélete ami nem tartozna rám és kíváncsi sem vagyok rá. Jelenleg tanulok, hogy több pénzt tudjak keresni, de ilyen környezetben nem tudok koncentráltan figyelni, egyszerűen görcsbe vagyok a helyzettől.
Gondolkodom rajt, hogy elmegyek egyedül külföldre és majd lesz valahogy, angollal alap és középszint között állok valahol. De hol van olyan, hogy egy egyedülálló is képes legyen saját lakhatást kicsengetni?
Végigolvastam a kérdést és az eddigi hozzászólásokat is.
Megpróbálok finoman fogalmazni, mert nem az a célom, hogy megbántsalak, de én is úgy látom innen, hogy kicsit lusta, teszetosza vagy az életben. A leírtak alapján nincs igazi, konkrét célod, csak tengsz-lengsz. Mintha hiányozna belőled a tettvágy, az életkedv. Ahogy valaki írta előttem, folyton feltételes módban fogalmazol a jövődet illetően. Egy Csipkerózsikát látok, aki várja, hogy majd történik valami, ami megoldja az életét, ő meg addig teljes passzivitásba merül.
A hozzáállasod a problémákhoz is ezt tükrözi, nem a megoldást keresed a körülményeid javítására, hanem arra vársz, hogy majd más oldja meg helyetted. Nekem bevallom, nem a testvérem srácai jutottak, az én otthonom sokkal zajosabb, nyüzsisebb volt, mint most a tiéd. Nekem egy szülőpár volt, akik folyton összevesztek valamin, havonta többször hívták a barátaikat házibulizni, sokszor családostul, a tesóim is odacsődítették a haverokat később, mindig jövés-menés volt. És ugyan kertes családi ház, de osztatlan közös telekkel az unokatesómékkal. Elmondhatom, hogy ritkábban voltam egyedül és valódi nyugiban, mint sokan mások. Meg kellett oldani és megoldottam. Elmentem sétálni, beültem valahová egy kávéra vagy üdítőre, esetleg kiültem egy parkba egy padra.
Igen, én kérem ki ezt a hangnemet, mivel TE voltál az, aki bicskanyitogató módon elkezdte kiforgatni a minden rossz szándék nélkül írt szavaimat, mások tanácsairól nem is beszélve.
Érdekes, érdemben reagálni senkinek nem tudtál, csak hisztizel és ugyanúgy fröcsögsz ja meg pluszba hányingerkeltő stílusban gúnyolódsz, kritizálsz mindent (pl.olvasd vissza a lakótársakról - mindenféle tapasztalat nélkül - alkotott, igen okos véleményed. Mi az, ha nem tömör gúnyolódás és a másik szavainak kiforgatása? Hogy a többi kommentedet és kifogásáradatodat már meg se említsem.)
Pl.ajánlották a parkot, könyvtárat, kávézót vagy akár a tesód lakását, amíg ő nálatok van. Még kifogást sem bírtál találni rájuk, így inkább úgy teszel, mintha észre sem vetted volna azokat a válaszokat.
Mellesleg értelmes ellenérvet továbbra sem tudsz felhozni, hogy mi a probléma azzal, ha kiülsz egy parkba vagy bemész a helyi könyvtárba tanulni. Ja és ezeket már a legelső válaszban megkaptad alternatívaként meg utána is jó pár embertől. Azóta nem bírtál rájuk reagálni, bezzeg arra egyből, ha valaki megmondta neked a szomorú igazságot, miszerint te semmire nem vagy hajlandó. Ha nem tűnt volna fel, nem én írkáltam neked egyedül 6 oldalnyi választ, nemcsak én gondolom így, de senkit nem méltattál, aki segíteni próbált neked.
De így meg nem értem, mi értelme van a kérdésnek. Az oldal segítségkérésre és nyújtásra van, nyilván te most a kérő vagy. Kaptál is, de nem csinálsz vele semmit. Minek írtad ki ezt akkor?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!