A párom szülei azt akarják, hogy lakjak náluk ingyen - elfogadhatom ezt?

#51

Én ezt értem, de én meg eddig még CSAK olyat láttam a környezetemben, hogy tök jól működött a dolog:

- szüleim apa anyukájánál laktak egy darabig, nem volt komoly konfliktus

- párom szülei az "apósom" szüleinél laktak egészen a második gyerek születéséig - akkor is csak a helyhiány volt a gond, addigra már ott laktak a szülők, a két fiúgyerek a feleségeikkel, és mindkét párnak volt már 1-1 gyereke... szóval építettek egy kis házikót a szülői ház mellé, és ott laktak a szomszéd telken továbbra is, akkor össze volt nyitva a két telek.. még soha nem láttam olyan korukbeli párt, akik még ennyi idő után is így szeretik egymást (18 évesen házasodtak, nem tegnap volt)

- párom nővérének a párja egy darabig lakott náluk, aztán átköltöztek a srác szüleihez - 11 éve vannak együtt, teljesen boldogok, a pasi nővérével nem jönnek ki túl jól, mikor megy látogatóba, egyéb gondjuk nincs

- a legjobb barátnőmékhez tavaly nyáron odaköltözött a barátja, teljesen jól elvannak

......

Őszintén meglepett, hogy ez a téma ekkora indulatokat vált ki, mifelénk ez tökéletesen átlagos és elfogadott dolog, ritka és kirívó eset, mikor vannak konfliktusok, de azok kimerülnek a "halkítsátok le a tévét" és hasonló kaliberű óriási problémákban.

Nyilván alkalmazkodni kell, de aki nem tanyán lakik, annak mindenképpen kell. Most pl ott tartok, hogy 5 perc nyugalmam nincs, és egy napig se bírok élhető tisztaságot tartani a szobában. Mi lehetne ennél rosszabb?

Igen, vannak, ahol nincs ilyen esetben privát szféra, a szülők kutakodnak, stb. Nálunk pl ez lett volna, mármint az én szüleimnél, soha fel se merült bennem, hogy hozzájuk kéne költözni. A párommal és a szüleivel viszont beszélgettünk erről, és náluk teljesen más a hozzáállás. Eddig egyetlen egyszer láttam őket az emeleten, mikor beköltöztek a padlásra a darazsak, és felmentek kiirtani őket, máskülönben fel se mennek.

Ha nem kíváncsiak ránk, vagy mi nem vagyunk kíváncsiak rájuk, akkor egyszerűen nem töltjük együtt az időt, és kész. Általában kora este szoktunk összeülni megenni egy fagyit, pingpongozni, meg beszélgetni kicsit, aztán mindenki megy a dolgára, napi 1 órát szerintem bárkivel ki lehet bírni komolyabb konfliktus nélkül azért.

Albérleten már gondolkoztunk, de a környező településeken vagy nincs, vagy őrült áron van, vagy eléggé kétes környéken. Kicsit messzebb már találnánk, de egyikünk se keres milliókat, az albérlet lényegében el is vinné a pénzünket ami megmarad a kaja, tisztálkodószerek, satöbbi megvásárlása után, szóval soha nem tudnánk saját házat venni. Így tudnánk spórolni (én továbbra se szeretnék ingyen ott élni, de a rezsi egy részét kifizetni még mindig spórolás a rezsi+lakbérhez képest. Brutálisak az albérletárak manapság.) - majd ha úgy alakul, akkor jelképes összegért meg tudjuk venni a kis házikót, amit építettek a szülők a párom születésekor, szóval nem hosszútávú terv anyóséknál lakni, azt a házat viszont kicsit helyre kell majd pofozni, ehhez pedig kell azért némi idő, hogy én is tudjak főállásban dolgozni és félretenni egy kicsit. Emellett nem akkor akarjuk próbálgatni az együtt lakást, mikor már saját házunk van... most a legrosszabb, ami történhetne ha szakítanánk, az az, hogy nem lakhatnék ott tovább, hanem visszajutnék ugyanoda, ahol most vagyok, szóval vesztenivalóm nincs.

Egyébként volt már olyan bő 2 hónap, amikor csak heti 1-1 nap volt, amikor nem náluk voltam - a világon semmi probléma nem adódott.

Én elhiszem, hogy sokaknak rossz tapasztalata van, alapból rengeteg a rossz szülő-gyerek viszony, erről én magam is tudnék mesélni, de ettől még nem lesz feltétlenül mindenkinek rossz. Ez kb olyasmi, mint a "ne házasodj, sok a válás"... Az, hogy másnak rossz, az én életemen nem befolyásol semmit - meg szoktam hallgatni, el szoktam olvasni hogy mi a probléma forrása ilyenkor, hogy tudjam, mire lehet érdemes odafigyelni, és kész.

Ha ennyire rettegnék attól, hogy úgyis elromlik valami, akkor soha nem kezdenék bele semmibe... alapból nem lenne kapcsolatom, mert sok ismerősöm szakított már. Nem akarok azért egy helyben toporogni, mert "mi van, ha". Mérlegeltem a dolgokat, mikor először elkezdtünk ezen gondolkozni, hogy odaköltözök, és arra jutottam, hogy nyilván van kockázat, de vállalom.

"meg étel, amit anyós főz, meg ő takarít stb."

Ha kommentelsz, legalább elolvashatnád, amiket írtam.