Szerintetek baj, ha egy család sosem jár nyaralni?

Mi viszonylag szolidan élünk, pontosan azért,hogy tudjunk utazgatni. Sokat kirándulunk a környékbeli erdőben,közel lakunk a román határhoz,ezért havonta többször járjuk a Bihari,Béli hegyeket. 4 éves volt a lányunk,mikor elkezdtünk átjáni. Most 10 évesen simán sátrazunk kint,a legvadabb túrista ösvényeken is teljes biztonsággal közlekedik,egy csomó növényt,fát,gombát felismer. Sok barátunk elszármazott a megyéből,nyáron Németországba megyünk látogatóba. Ősszel Angliában voltunk. Folyamatosan bújja a szótárat. Tavasszal elmegyünk Velencébe. Azóta olaszt akar tanulni. Igyekszünk nyáron nyaralni menni a tengerpartra.'15-ben jobban ment,akkor repülővel mentünk görögbe,teljesen el volt ájulva. Tavaly csak 5 napos horvát buszos nyaralás jött össze. Évek óta Erdélyben búcsúztatjuk az óévet. Olyan élményekkel gazdagodik,ami teljesen átformálja. Egész évben nem kér semmi lomot,hülyeséget. Pont most hozta haza a rajzmappáját és együtt néztük végig. Azt gondolom,hogy minden pénzt megér az a látásmód,amit kap. Félreértés ne essék,kemény fizikai munkát végzünk a férjemmel és nehéz összehozni a rávalót.

Ne várjatok,ha van lehetőségetek éljetek vele. Aki meg nem megy,mert a férje-felesége nem akar és azért fosztja meg a gyerekét és magát ettől az idióta.

Mi nem mentünk, de nem is lett volna értelme. Nagyon nem szeretem a meleget, a napot, csak nyávogtam volna.

Mikor strandra mentünk, ruhában, könyvvel ültem egy fa alatt.

Országon belül, környező országokba nem vágytam soha. Akkor már elköltözhettünk volna valahova nyugatra. Most is az a tervem, hogy elsötétített szoba, ventilátor, időkép görcsös nézegetése, néha pityergés, hogy meghalok. Tél az igazi. Télen állandóan kint vagyok.

Próbáld ki egyszer, hogy bírja a gyerkőc. Veszíteni nem veszítesz semmit.

3 év alatti gyereket szerintem felesleges a játszótérnél/állatkertnél/gyerekmedencénél(uszoda, strand) tovább vinni.

Én onnantól vinném, hogy már nem igényli a délutáni alvást. Ha már nem kezelhetetlen a fáradtságtól délután, akkor majd nyitunk a világ felé.

Engem érdekelne más hogyan oldja meg pl a repülőutat egy nem megbízhatóan szobatiszta 2 és félévessel, vagy akár a buszutat. De nem csak a szobatisztaság, az én gyerekem kínzásnak érzi az egyhelyben ülést, max 10 percig marad nyugton, még a kirakót is szereti körbejárkálni játék közben.

Elindul az ember reggel, a gyerek 1től már aludna, előtte enne. Közben sorállás, pelenkacserére alkalmas hely keresése, vigyázni a csomagra és a gyerekre is.. Nyilván étteremben még nem tudnak megmaradni, rendesen enni, figyelni magukra, így otthon kell velük enni, vagy nassolnak. Alszik mondjuk 3-4ig nálunk, utána öltöztetni, felcuccolni, uzsonnáztatni.. 5től 7ig mehet a csudi program, amire oda is kell érni, mert nem a hotelszobában van a tengerpart, aztán fürdés és alvás. Nekem nem éri meg ez a macera, tiszta stressz és felesleges feszültség, számomra nem nyaralás, hanem extra nehéz munka.

Nemrég az állatkert is soknak bizonyult.

Felkel nyolc felé, öltözés, reggeli, pakolás. 930kor indultunk. 1030ra odaértünk, ott voltunk kemény egy órát, a fél állatkertet jártuk csak be, de csokiautomatától csokiautomatáig szaladt, kb fél percig, ha figyelt az állatokra, arról nem is beszélve, hogy negyedóra gyaloglás után már cipelnem kellett meg pihenni vele, mert szenvedett, meleg volt, leöntötte magát, pelenkázót keresni..

Hazajöttünk 12:30ra, evett szendvicset, de rendeltem kaját is, mire az befutott már kidőlt a gyerek.

Az egyetlen program, amire vevő vagyok, az a játszóház hétköznap délelőtt. Alig vannak, körbe van kerítve, van klíma, nem érdekel senkit, ha kiabál a gyerek vagy sikít, esetleg eldobálja az étkezőrészben az ételt.

Sok különböző játék, amiket én is igénybe vehetek, nagyon jókat kergetőzünk. Nem kapunk tekinteteket, mindenki a saját gyerekével van elfoglalva. Tanulhat barátkozni, fejlődik az egyensúlya, szórakozik és nagyon közel van, így órákat is maradhatunk.

Kb 5-6 éves korában viszem majd, addig csak rokonoknál fog nyaralni.

Fontos a gyerekeknek az emlék, ha megtehetitek menjetek.

Én fél éves korom óta mentem külföldre (belföldre hamarabb) és mindig busszal, még nem is repültem. Azt nem tudom, hogy viseltem (szüleim elmondása szerint nagyon jól)- de azt tudom, hogy bár 5-6 éves koromig nincsenek emlékeim, de jól bírom a hosszú túrákat, a több napos folyamatos buszozásokat és hogy nagyon nagyon szeretek világot járni. Kiváncsibb és nyitottabb lettem. Legalább is a környezetemhez viszonyítva.

Szerintem pont ilyen korig nem baj, főleg ilyen repülős utazásokra... a gyerekek ezt még nem élvezik úgy. Én ilyen 4-5 éves korban inkább Balatonhoz vagy máshova belföldre vinném (pl. pestiként olyan helyre, ahol vannak háztáji állatok, vagy sok gyereknek való kikapcsolódási lehetőség... játszótér, gyerekpark stb.) Utána meg lehet, de te is írtad, hogy ha nagyobb lesz, akkor elviszitek.

Akkor már fogékony az új, a más kultúra iránt, és elég szomorú dolog, de ez van: ha nem mennek el sehova, és nem ilyen hótt csóró osztályban lesz majd suliban, akkor vagy ő fog irigykedni, ha nem mentek sehova se nyaralni (és itt nem csak a külföldöt értem, hanem belföldöt is), vagy rosszabb esetben szekálni fogják. Főleg, hogy a tanárok tök fantáziátlanok és nem gondolnak bele, hány gyereknek lehet ciki, és úgyis az az első kérdés ofőórán, hogy "na és hol voltatok nyáron, mit csináltatok?"

Az 5-ös válaszoló vagyok!

Igen, nagyon sok gyereknek ciki, mert tényleg a tanév legelső óráját ezzel kezdik.

Én is utáltam mindig, aztán kitaláltam, hogy itt meg ott voltunk. De nem nagy dolgokat, mondjuk 3-szor voltunk strandon vagy elmentünk 2 napra a tengerpartra. Nagyon gáz volt, főleg, hogy a tesóm is ezt csinálta, aztán egy-két tanárnál úgyis kibukott. Persze, nem hinném, hogy foglalkoztak vele.

Az összes tanár ezt csinálta, szerencsére gimnáziumban már nem kérdezték.