Van egy nővérem,26 éves, kint él Amerikában, diploma, lakás mindene van. Szüleim, nagyszülök mindig hozzá hasonlitanak. Ha pedig rossz példát akarnak felhozni ott a bátyám. és nem esik le nekik hogy én harmadik, különálló személy vagyok. Miért?

ezen vagyok

de

nővérem ezt nem tudja vagy szereti inkább ezt a szerepet.

pl:anya:nővéremröl mesélt a vendégeknek hogy jaj hát ö olyan barátságos lány,barátkozik a fiukkal,és a fiuk már rögtön azt hiszik h többet akar"

valojaban:bulizik,lefekszik velük.kb évek ota ezt cisnálja,normális kapcsolata nem volt még

ez zavar nagyon,ez az életmodja,igy nem tudok rá felnézni,igazábol példaképem az a jövöbeli énem.

senki nincs.Anyám az álomvilágban él,nem akarja elvesziteni a ,,pici" lányát,ugy kezeli kb mintengem

de növéremet ez nem zavarja,nálunk a csáldban nincs olyan h problémamegodlás.ezért is irtam hogy nem ismeri növéremet egyáltalán.és én tudom milyen.és ha célozgatok rá akkor anyám kb igy elengedi a füle mellett.nem akarja tudatosan felfogni h a lánya felnött.hihetetlen.és közben bátyámmal együtt elveszittett.

és ráadásul anyám cslaádjában mai napig ez van h a bátya az isten ö meg le van hurrogva,de csak anyja szemében,apjában nem,öt birom is.(:

ö az aki egyedül nem a teljesitményt hanem az emberi lényedet nézi.

szoval anyám tanulhatott volna az anyja hibájábol.

nem értem...

jaja most probalom ugymond fejleszteni magam(:

kösziszépen:)

16 vagyok.lány: D

hát igen,én is erre gondoltam hogy elköltözök aztán ez az egyetlen tartos megoldás.

kösz:)