Van egy nővérem,26 éves, kint él Amerikában, diploma, lakás mindene van. Szüleim, nagyszülök mindig hozzá hasonlitanak. Ha pedig rossz példát akarnak felhozni ott a bátyám. és nem esik le nekik hogy én harmadik, különálló személy vagyok. Miért?

ezek még lightosabb dolgok.

csak már annnnyira belefáradtam ebbe,hogy 10 éve lassan ez ellen harcolok,hogy már nem érdekel.röhögök rajtuk hogy szánalmasak,és én nem ilyen szülö leszek az biztos.

inkább rájuk hagyom már ott tartom.már nem is bánt bármit mondanak rám.egyszerüen tényleg ezen a téren kiégtem.

de mostmár ott vagyok hogy annyi feszkó van bennem ennek ellenére hogy legközelebb egy durvább beszolásnál kitörök,és mindent elmondok.

persze,nővéremre nem haragszom,őt szeretem,de neki is vannak olyan dolgai hogy :O.és ezt nem csak én mondom

de rám EGYÁLTALÁN nem haragszom,hanaem a beszükült agyu szülökre,nagyszülökre.

nem ok a füvezésre,de nem durván tolom,kb egy honapban egyszer,akkor sem az enyémböl.de boldog leszek töle

és ez jo.rászokni nem tudnék.eddig is megtehettem volna,de észnél vagyok,egyre jobban

nincs pénzem

: DDDDD

jahát igen.most ezen vagyok hogy vagy röhögök rajtuk és a problémát hagyom.vagy pedig ,,kitör" belölem és tudják hogy mi van.

de ennyire sem méltatom öket hogy észrevegyék,akarják észrevenni hogymi van velem,velünk.