A férjem néhány hónapja külön költözött tőlem, és a két gyerekünktől, egy lány kedvéért. Az utóbbi hetekben észrevettem, hogy közeledik felém, egyre többször. Voltatok már ilyen helyzetben?

Köszönöm az eddigi válaszokat. Az az igazság, hogy én jól érzem magam egyedül, -egyenlőre- és nem akarok mindenáron kibékülni vele. Megálltam a lábamon egyedül is, pedig ettől féltem a legjobban, hogy összeroppanok, és elvérzek a teher, és az egyedül vállalni kényszerült felelősségtől, de nem így történt. A jelzéseire mindössze annyit reagáltam, hogy tölthetjük a szabadidőnk egy részét közösen a gyerekekkel, mint apa és anya, de mint nő és férfi egyenlőre nem, márcsak azért sem, mert ő jelenleg párkapcsolatban él, amit én tiszteletben tartok.