Elfogadnád a gyűrűt?

"Nem győztetek meg"

Mégis mit szeretnél hallani,akkor én azt mondom?!

Azt szeretnéd,hogy erősítsünk meg abban,hogy fogadd el?A többség itt egyértelműen azt mondja ne tedd,neked ez nem elég,erre már nem lehet mit mondani.A te életed.Hidd el a többség holnap már erre a kérdésre sem fog emlékezni.A te életed,dönts és ne vadidegenektől várd,hogy meggyőzzön hogy folytasd az életed.

Az is elképzelhető, hogy annyira megbánta, hogy így próbálja meg jóvátenni.

Egy eljegyzési gyűrű még semmire nem kötelez, neki viszont pénzbe kerül...

Én elfogadnám a gyűrűt (szerintem amúgy nem korai egy év után), de megmondanám neki, hogy csak akkor fogadom el,ha tényleg komolyan gondolja és hozzátenném,hogy ha ez a gyűrű lekerül az ujjadról (tehát megint szakítotok),akkor többé már nem lesz esélye.

Amúgy szerintem szeret, és ez alatt a pár nap alatt ez letisztázódott neki,hogy veled szeretne lenni és rossz nélküled. Valószínű azért mondta,h nem szeret már, mert ellaposodott a kapcsolatotok vagy ilyesmi (esetleg megijedt,h ez már komoly és nem volt biztos magában) de mostmár rájött,h szeret.

Szorítok nektek !

Próbáld meg a másik végéről megfogni a történetet: te is és a hozzászólók többsége is (ráadásul ismeretlenül) azt találgatja, hogy miért viselkedik veled így a barátod, vajon mit gondolhat, mi változhatott meg benne, mit érez... Sem te, sem mi nem jöhetünk rá, csak ha megkérdezzük tőle. Azon törni a fejed sem érdemes, hogy "de mi lesz ha..."

én inkább azt tanácsolnám, hogy csak magadba nézz és legyél magadhoz őszinte: Szereted? Mennyire? Hozzákötnéd magad? Összeházasodnál vele? Leélnél vele egy életet? Mit érzel, amikor az elmúlt egy évre gondolsz vissza? Mi volt az első benyomásod a fiúról? Tisztázd ezeket és mire a végére érsz, már tudni fogod a választ, hogy visszafogadd-e, gyűrűvel vagy gyűrű nélkül.

Imponáló, ha menyasszonnyá tesz, de ne azért dönts mellette, hogy utána mindenkinek elmesélhesd, vagy mert a környezeted szerint férjhez kell menni, vagy mert attól félsz, nem találnál mást aki elvenne. Magadra gondolj, jó-e ez neked, fontos-e ez neked és szereted-e annyira.

Ismertem egy lányt, a fiú sokáig "barátkozott" vele, a lány félreértette, de nem csak ő, már mindenki összeboronálta őket gondolatban. Aztán a lány megtetszett másnak, de az illető előbb a sráctól megkérdezte, mik a szándékai a lánnyal, mert ha semmi, akkor ő szívesen közeledne felé. A srác mondta, hogy csak nyugodtan, ő csak barátként közelít a lányhoz. Ez eljutott a lány anyjának a fülébe és leült a sráccal beszélgetni, hogy mit akar a lányától, mert ha tényleg semmit, akkor ne hülyítse tovább, mert így mások nem tudnak hozzá közeledni. Semmit, semmit, ha a világon az egyetlen lány lenne, akkor se kéne neki, stb. A lányban egy világ omlott össze, de végül túltette magát a dolgon, eltelt néhány nap, és a srác, aki több embernek azt vallotta, hogy sose kéne neki az a lány, megkérte a kezét. Mert ez alatt a néhány nap alatt jött rá, hogy nem tud nélküle élni. El kellett veszítenie ahhoz, hogy erre rájöjjön.

Hatalmas szerelem és boldogság lett belőle. Született egy gyönyörű kislányuk, majd egy kisfiú. Mindenki irigyelte és csodálta a házasságukat.

Kb. 10 évig tartott a felhőtlen boldogság, ma már úgy 13 év után ott tartanak, hogy csak az anyagiak miatt és a gyerekek miatt nem válnak. Ráadásul a szülői házra építettek, tehát ha válás lenne, a szülők feje fölül kéne eladni a házat, így inkább őrlődnek és kerülgetik egymást a lakásban. A pasinak már nőügyei vannak, a csaj már megcsúnyult, a vérnyomása az egekben.

De amúgy olyan szinten megváltoztak mind a ketten, nem az a 2 ember, akinek 13 évvel ezelőtt olyan tisztán csillogott a szeme az esküvői fotón. Ma már azt is letagadják, hogy valaha boldogok voltak. Rosszindulatú, zsugori emberek lettek, messziről olyan a kisugárzásuk, hogy egyikkel se tudnék hosszabb időt egy légtérben tölteni, és ez nem a boldogtalanság, hanem valami sokkal rosszabb. Az én szüleim amikor válni akartak, akkor is természetes volt, hogy mindent felezni kell, ez nem volt vita. Itt a csaj olyan, hogy úgy vesz ajándékot az anyjának, hogy majd úgyis visszaörökli.

Na, azért mondom, hogy meg van ám mindennek az oka, de hogy 13 év múlva mi lesz, arra senki nem tud neked választ adni.