Olyan család, mint a TV-ben és filmekben létezik?

6-os voltam.

Kiskoromban elváltak a szüleim nekem is, apámmal nem is tartom a kapcsolatot, anyukám mégis így fel tudott nevelni. Nagyon jó gyerekkorom volt.

Van, csak tenni kell érte mindenkinek - munkamegosztás (mert ha csak anya csinál mindent pl. ebéd 7 főre, meg még takarítás, akkor ő pont szarni fog bele a karácsonyba és csak nyűgként éli meg).

Nálunk is ilyen volt gyerekkoromban, persze, kisebb súrlódások voltak, de apa nagyszüleim és én is egítettünk anyának, így nem rá maradt az egész - főleg, hogy dolgozott is 23-án is.

Ne keverjük a kettőt, kisgyerekkorban a dackorszak, kamaszként pedig a lázadás természetes dolog, az elszakadás, leválás, önállósodás része, úgyhogy önmagában nincs vele gond. Az pedig habitustól is függ, hogy milyen mértékű ez a dac, illetve lázadás. Van, akinél nyugodtabban, szinte minimálisan, van akinél hevesebben mennek végig ezek a folyamatok.

Az elhidegülés, folyamatos veszekedések, egymás hátbaszúrása, ócsárlása megint más dolog.

Nekünk voltak boldog, meghitt és kevésbé meghitt karácsonyaink.

Igen. Ilyenben nőttem fel, és most az én családomban is ilyen életet alakítottunk ki. Karácsonykor mindenki a fa körül, szép ruhában, közös -nem ebédek- vacsorák vannak stb. Számos közös programot szervezünk.

És mindannyian boldogak vagyunk.

Nem, az élet nem rideg. Olyan a magánéleted, amilyenné alakítod.

Magától soha nem lesz ilyen varázsütésre. Bevallom, én nem tudnék valami szedett-vedett, rossz hangulatú, elhidegül légkörben élni. Az nem család. Azok csak emberek egymás hegyén-hátán, azonos helyrajzi számok.