Mennyi idő alatt tettétek túl magatokat a szüleitek válásán?

Én 13 éves a nővérem 15 éves, az öcsém 10 éves volt amikor a szüleink elváltak. Voltaképpen mi hárman álltunk oda apukám elé, és a nővérem közölte, hogy mindhárman arra kérjük aput, hogy váljon el anyutól. Ha nem teszi meg, akkor mi elmegyünk inkább egy intézetbe. Apukám csak ült döbbenten, és csak ennyit mondott:

Reméltem, hogy anyátok megváltozik értetek. Én reméltem.

Majd másnap reggel közölte a nővéremmel, hogy ha 3 kiskorú gyerekét nem engedi semmiféle intézetbe. Nemsokkal rá be is adta a válókeresetet, majd el is váltak. Mindhárman apuhoz kerültünk.. Szóval mi pár évig nagyon boldogok voltunk mert elváltak a szülők.. De sajnos pár évvel később apu újra visszafogadta anyut, mert ahogy mondogatta: "mégiscsak az anyátok, és akármilyen mindenkinek szüksége van az anyjára."

Mi lett a vége: Nemsokkal rá, hogy anyut visszafogadta nővérem betöltve a 18 évét elköltözött. Mi az öcsémmel meg egyre több időt töltöttünk a nővéremnél majd egyszer csak ott maradtunk..Így végül is mi is elköltöztünk..

Nos, rettentően sajnálom. Noveremek most valnak, és a nagyobbik lány egy idős veled. Rettentő nehezen viseli. Romlottak a jegyei, és furcsa szokásokat vett fel. Pedig nincs náluk balhé, hangos vita, kulturáltan oldják meg, de így is.

Biztos mindkét szulod szeret, és a válás után is fog. Meg fog változni az életed. T

A novereddel beszelj, tartsatok össze.

Nekem nem váltak el a szüleim, hanem apu meghalt váratlanul 16 éves koromban, szóval nem az a szitu, de át tudom érezni, mit érzel. Nem fogod pár hónap alatt túl tenni magad ezen. Főleg, hogy költöznie is kell. Kitartás, rengeteg emberrel történt hasonló. En, ha valami bajom van, arra gondolok, ez már sok mással is megtortent es túlélték.

Hát ez mindenkinél más..

Én a tesómmal 9 vagy 10 voltam amikor elváltak a szüleim. De én örültem neki, mivel mondjuk úgy az apám megérte a pénzét hogy finoman fogalmazzak. Utána láthatásra köteleztek évekig ment a herce hurca - a hatóságok nem bírták megérteni hogy nem kéne erőltetni a dolgokat, és kicsit jobban mögé kéne nézni bizonyos eseményeknek.. 15 évesen aztán jött a fordulópont a bizonyos feljelentés a gyámhatóságon, pont anyukám szülinapján.. Azután még történt pár durva dolog és találkozásra történt próbálkozás, de nem találkoztam az apámmal... Édesanyámmal és a tesómmal nagyon közel állunk egymáshoz, mi így vagyunk egy család..

Párom szülei váltak, hrom éves volt, igazábol annyira nem vette észre.

Viszont az apja a második házasságábol is elvált, és az ottani - akkor már joval idösebb - gyerekek bizony megsinylették.

A fiu 28 és soha nem volt barátnöje, fél a kapcsolatoktol, feleslegesnek tartja öket, hisz ugyis válás (nem szakítás) lesz a vége.

A lány évekig pszichológushoz járt (már felnőttként), hasonlo okbol, bár neki már van párja.

Az ünnepek meg: a barátom egyik nap átmegy apjához, na akkor az anyja (aki egyébként teljesen kedves nö) dul-ful, csapkod, kiabál, mert féltékeny.

Szobal ha anyud olyan, akkor jelenetekre is számothattok, valanint én nem mennék anyámmal élni ha van uj párja.

Én hasonlo helyzetben (apa uj párja) harmadik kerék voltan mindig és le voltam szarva - meg vagyok még mindig, lassan 13éve nem érdekli, mi van velem, mert a mostohám nem akarja h tartsa velel a kapcsolatot.