Hogy lehet így élni? Mit csinálnátok egy ilyen helyzetben?
Úgy vagyok itthon kb mint egy szellem... Anyum egyátalán tudomást sem vesz rólam, eddig meg viszont mindig cseszegetett vagy beszólt, tehát most eldönthetem melyik jobb, az azért volt rossz, mert dühös is voltam, ez meg azért rossz, mert nagyon magányos vagyok... Egész nap csak olvasok, filmezek, zenét hallgatok, és nincs kihez szóljak 3 szót sem . Valóban azaz érzés, mintha az ember meghalt volna, és nem látnák, és nem hallanák őt, hetek óta tart ez az állapot, mindig különféleképp nyilvánul meg, van, hogy beszólt, volt, hogy kiabált, volt, hogy lehordott, most jött a némaság, mindegy, a lényeg, hogy ne legyen velem normális , már mintha csak arra menne ki.
Most érkeztem el arra a pontra kb, hogy már tudom mit érezhetett édesapám, mikor öngyilkos lett, ugyanezt a sivárságot, annyi különbséggel, hogy van párom, vannak barátaim, és ők ezt az egészet segítenek átvészelni.
Titkon az a gondolatom, hogy anya nagyon is jól tudja, mit tesz ez velem, tudja jól, hogy apa is így ment el, és akármilyen kegyetlen gondolat, de bennem van, hogy talán így akar 'eltenni láb alól ' Persze, akkor egyből az van bennem, hogy na persze, csak azért, hogy neki könnyebb legyen, még meg sem kell mérgeznie, megteszem magamtól is. (Szörnyű anya, nagyon rossz.. Nem úgy kell rá gondolni , mint egy átlagos anyára, hisz már az elmond mindent, hogy apát is öngyilkosságba kergette- hajlama volt rá persze, mert a családunkba rengeteg öngyilkos volt)
van még egy évem a suliból, a kolesz azért nem lehetséges, mert drága, azután dolgozni fogok, és elköltözni (vissza sem nézek..) . Addig kellene valami,sokan ajánlják , hogy ne vegyem fel, hagyjam rá, nézzek filmeket, hallgassak zenét, kapcsoljam ki azt, hogy rosszul vagyok ha itthon kell lennem... De ez így az elején nagyon nehéz...
Volt valaki hasonló ramaty helyzetben? Még az is megnyugtatna, hogy más is átélte, és itt van :)
válasza:Utolsó előtti: Azt hittem már én vagyok itt is a rossz, hogy én nem vagyok normális, és minden miattam van, mint ahogy mások leírják, köszi, hogy válaszoltál:)
Bár nem érzem, hogy annyira tökéletes lehetek, lehet, hogy hibáztam is, de ez már akkor is túlzás tőle. Bárki bármit állít szerintem igenis vannak olyan szülők, akik nem viselkednek megfelelőképp, itt szerintem ő már rég túlzásba esett, észre kellene már vennie, hogy sok, amikor sírok ha valami olyat mond, vagy hogy ma egész nap csak sirdogáltam, és dagadt szemekkel járkálok, amikor lát. Valahova neki sem ártana már pontot raknia, főleg ha próbálok vele szót érteni, megyek oda, és mondanám neki a dolgokat, ha nem menne el, és nem csinálná azt, hogy tovább megy, pl bemegy a szobájába és becsukja az ajtót.
Valószínűleg az lesz amit ajánlottál , nem lehet így lenni addig amíg neki a kedve úgy tartja, hogy ő ezt csinálja velem.
válasza: válasza:Szerintem meg ti vagytok a rosszindulatúak - látszik, abból, hogy az én válaszomba is sikerült belekötni ;) -, hogy kiforgatjátok minden egyes mondatát. Lehet, hogy nem találkoztatok még olyan emberrel, akivel semmit nem lehet megbeszélni, és kizárólag azért létezik, hogy idegileg tönkre tegye a másikat, de ettől függetlenül még léteznek ilyenek.
Egyikőtök sem ajánlott olyan megoldást, ami a kérdezőnek megfelelhetett volna, ami segítene volna rajta, csak nekiálltatok ismeretlenül pocskondiázni, mintha a problémája nem létező lenne, mintha belőle fakadna. De még amennyiben ő is a hibás, most komolyan, kit érdekel? Egy ilyen kérdésnél nem a válaszolók dolga ezt eldönteni, hanem érdemi tanácsot kell adni, hogy hogyan is változtathatna az életén. Lehet az anyukája a földkerekség legfantasztikusabb, leggondoskodóbb, legszeretetreméltóbb embere, amennyiben ez a kérdezőnek nem felel meg, akkor mi hiába is győzködjük arról, hogy ezt így kell elfogadni. Meg hogy az ő hibája, amiért nem tetszik neki, ahogy bánnak vele. Őszintén szólva nekem sem tetszene.
Meg hogy az ő hibája, amiért nem tetszik neki, ahogy bánnak vele. '
addig amíg ezt nem kezdte el, ezt az elnyomást, undorító bánásmódot, még azt mondom, hogy nem volt annyira rossz, segített ebben abban, előfordult olyan is előtte, hogy vett nekem pl egy nadrágot, vagy gondolt rám, és hozott valamit amit szeretek.
Valami történt, és annyira láthatóan megváltozott, (eddig is tudott kegyetlen lenni, az biztos, de ennyire sosem volt, voltak nagyon kedves jó pillanatai is, most már 1,5 hónapja kb nincsenek jó pillanatai, csak ez a rossz, átnézős, vagy kiabálós, durva stílusa felém.
Az meg teljesen igaz, hogy annyira nem kell hitetlenkedni, hogy van ilyen... Sajnos van , megtalálható a világban, hogy valaki ilyen, vannak rossz anyák nem? Vannak rossz emberek is?! Biztos valami hatására ilyen, ha eddig voltak tök jófej dolgai, csak miért nem lehet meghallgatni? Ez mindenki szerint normális, hogy átnéz rajtam, elmegy, nem hallgat meg, és hagyja, hogy újra had menjek abba a sivár világomba, hogy egész nap sírás, magam elé nézés, és a fájdalom, amit biztos lát rajtam...
Ez egyszerű gonoszság, bárhogy nézem, ez nem jó indulat, ez nem büntetés innentől, ez rossz indulat.
Jogosan érzem azt, hogy egy igazi anya, eddig nem megy el, ha nem akar rosszat a gyerekének..
válasza:"Szerintem meg ti vagytok a rosszindulatúak - látszik, abból, hogy az én válaszomba is sikerült belekötni ;) -, hogy kiforgatjátok minden egyes mondatát."
Mit forgattunk ki? Azt, hogy szerinte az anyja gyilkos, és most éppen tudatosan a saját gyereke életére tör? 1,5 hónappal ezelőtt történt valami, amire a kérdező nem tud vagy nem akar emlékezni, ennyire nem fordul ki egy ember magából minden ok nélkül. Ezt pedig meg kell beszélni, ahogy már leírtam, nem pedig paranoid összeesküvés-elméleteket gyártani. Nekem ez a rinya amúgy is túlzásnak tűnik, már minden be van vetve, csak a kiskutya hiányzik, amit anyu szándékosan felrúgott vagy halálra éheztetett.:D
Utolsó: Nem értem, miért nem olvasod el, amikor írom, hogy nem hallgat meg? Nem tudok vele szót érteni, ha nem szól hozzám... Egyátalán innentől kezdve, már b*szhatom az egészet, csak a szenvedés lesz, ő meg elnézegeti...
Te is azt gondolnád ám, ha te lennél a helyemben, hogy direkt csinálják, áá véletlen nem mondják meg, hogy ezelőtt ennyi idővel, mondtál valamit, amit én bántásnak vettem... Nem történt olyan eget-verő nagy dolog, hogy ezt annyira okkal csinálja, ráadásul ha okkal csinálná, elém állna, hogy azt már elfelejtettem, mikor ezt, vagy azt mondtad? De nem mond semmit, csak ahogy írod, kifordult magából, és nem mondja meg.
Valaki írta, hogy bátyáim, egyik már nem él velünk, a másik meg hallottam tegnap ő is megkérdezte, hogy miért van ez ami van? De nem válaszolt egyenesen, csak hebegett habogott, konkrét dolgot arra sem mondott neki sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!