Hogyan mondjuk meg neki nem sértően, hogy meg is értse?

Férjem egyik rokonáról van szó. Itt lakik nem messze, sokszor átjárunk egymáshoz, sokat beszélgetünk, jó a kapcsolat. Tudunk egymás gondjáról bajáról nagyon sok mindent, mert általában ha az ember kibeszéli magából, már könnyebb. Na nekem ez ő, neki meg én vagyok. Most éppen anyagi gondokkal küzd. Volt egy nagyobb kiadása, és most abból áll helyre éppen. Még 2-3 hónap ami nehezebb neki, és túl van rajta. Ráadásul idős már, beteges is szegény, szóval nincs pénze.

Viszont most ballag a lányom 8.-ból. És ő születésük óta mindig minden szüli, és névnapra, karácsonyra, meg minden másra vett nekik valami szuperet. Nem mind volt drága dolog, de volt, aminél leesett az állam. A legtöbb ajándékban az volt a spéci, hogy nekem eszembe sem jutott volna, viszont a gyerek imádta. Mióta nagyobbak a gyerekek, kb 2 éve inkább az ajándékra szánt pénzt adja oda nekik, hogy vegyenek belőle valamit, aminek örülnének. Nos, most ugye szegény anyagi gondjai miatt, már elsírta magát, hogy nem tud adni ballagásra pénzt. Tényleg bánja. Hiába mondtam neki, hogy de nem kell, nem azért lett ő meghívva, hanem azért, mert szeretjük, és nekünk nem a pénz kell, hanem csak annyi, hogy jöjjön el ő. Ő köti az ebet a karóhoz, de hát hogy jöjjön üres kézzel. Már felvetettem neki, hogy ha ez a baj, mondja meg, mennyit szánna, odaadom, és majd ő odaadja a lánynak. Nem fogadja el, mert milyen az már. Tudom, hogy ez tényleg bántja őt, de tényleg nem tudok mit tenni, sem én, sem a lányom nem várjuk el a pénzt. Nem is gondoltam rá, míg el nem kezdett keseregni. Hogyan tudnám vele megértetni, hogy nem ajándékkal várjuk el a ballagásra?