Szerintetek meddig egészséges egy állat szeretete? Ez már beteges kategóriába sorolható?
Sziasztok! Elsőnek is lehet, hogy rossz kategóriát választottam, talán jobb lett volna a "Család és kapcsolatok"-ba írni, de már ez így maradt.
Van egy kislányom, a szüleim velünk élnek egy panel lakásban. A volt párommal már nem vagyunk együtt, tehát 4-en élünk együtt. Édesanyáméknak van egy kutyája, plusz néhány macskájuk és madaruk... Ezzel azon kívül, hogy picit soknak tartom, semmi bajom nincsen, de sokszor megkérdőjelezem hogy normális-e az, ahogyan a szüleim bánnak az állatokkal. Félre értés ne essék, állatvédő vagyok, és szeretem az állatokat, de számomra ez azért kicsit sok, és néhány ismerősünk szerint is, kíváncsi lennék itt is egy-két ember véleményére, úgy hogy leírok néhány szituációt, ami nekem elég bizarr.
Elsőnek is, például Édesanyám a kutyával úgy beszél, hogy kisfiam, apukám, énekel vele, stb., de ez még semmi, ha odaad a kutyának például egy kiflit, egy idő után otthagyja, megeszi utána, amit azzal magyaráz hogy a kutyanyál gyógyít (igen nyilván sebeket, de egy megfázást nem tud meggyógyítani, na mindegy)... Ha nincs éppen pénze, és megjön a lányomra kapott családi pótlék és nem vagyok otthon nyilván ő veszi fel (amit én általában félreteszek, ha itthon vagyok és én veszem át), és első célja az állatkereskedésbe vezet, ahol a kutyának 6000 Ft-os nyakörvet vesz... Nyilván ez nem minden hónapban van így, de volt már rá példa. Ha a lányom vagy én eszünk, és ott terem egy állat, akkor "Adjunk neki!" mert ők az állatokkal együtt esznek, és nem tudnak úgy megenni bármit is, hogy ne adjanak nekik. Múltkoriban például Édesanyám egy tál krumplipürét és csirkemájat evett volna, de mindet a kutyával etette meg, úgy hogy adta a szájába. (?) Sajnos nemrég megtámadta kutyasétáltatás közben egy kutya őket, majd az utána következő napokban folyamatosan azt kellett tőle hallgatni, hogy nem bánta volna, hogyha Őt széttépi csak a kutyáját ne bántsa. Kérdem én, az ilyen hogy juthat bárkinek is az eszébe? Ugye sok gonddal járt utána a kutya, hiszen életben maradt, de vinni kellett állatorvoshoz mivel elég sok harapás volt rajta, össze kellett varrni, varratot kiszedni stb., (nyilván el is altatták a kutyát), csak lestem, mit képes Édesanyám a kutyáért: testápolóval bekente a mancsait, levágta a körmeit, takargatta, éjszaka ott aludt mellette (egy nagyon pici ágyon, ahol alig fért el, de a kutya természetesen kényelembe volt). Szerintem annak idején velem és a testvéremmel sem művelte ezt, sőt sokszor szebben beszél (bár inkább mindig) az állatokkal mint az emberekkel konkrétan. Az ételt folyamatosan odaadja a macskának, kutyának, majd utána mikor már több mint fele elfogyott megkínálja a család többi részét.
Nem mostanában lett ilyen. Mikor még 1-2 éves lehetett a lányom, akkor eltűnt Édesanyámnak egy madara, és konkrétan azt a kifejezést tette, hogy mi addig nem eszünk, míg elő nem kerül.
Nagyjából mindent leírtam ami számomra már elég betegesnek nevezhető. Mit gondoltok erről? Lehet ezzel valamit csinálni, vagy szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy Ők ilyenek?
válasza:"Van egy kislányom, a szüleim velünk élnek egy panel lakásban."
Nem Kérdező!
Nem a szüleid élnek veletek, hanem ti éltek a szüleidnél.
Nyilván te költöztél hozzájuk és nem fordítva.
Tehát, amit tehetsz az az, hogy elköltözöl a saját lakásodba (ja, ez nincs!) vagy albérletbe és hagyod, hogy a szüleid az állataikkal együtt úgy éljék az életüket, ahogy nekik tetszik.
Neked konkrétan az a bajod, hogy irigy és féltékeny vagy a kutyára és macskára, de talán el kellene gondolkoznod azon, hogy több szeretet és hálát kap édesanyád tőlük, mint tőled világ életedben.
Az pedig, hogy nyakörvet vett a kutyának?
Mivel közös kasszán vagytok, nem a TE pénzedből vette, hanem a közös pénzből és nyilván szükség volt rá.
Nagyon érdekes lenne tudni, hogy ebbe a közösbe ki, mennyit ad be?
Ők ketten apáddal, a két nyugdíjjal biztos, hogy többet, mint te egyedül, pedig ti is ketten vagytok.
Szóval szedd össze a motyótokat és menj el onnan, akkor nem kell nézegetned, hogy anyád megcsócsálja a kutyának a kaját, vagy mit csinál.
Kutya nélkül is egészségtelen állapot, hogy ott éltek a szüleid nyakán!
válasza:#6
"Van egy kislányom, a szüleim velünk élnek egy panel lakásban."
"Ha nincs éppen pénze, és megjön a lányomra kapott családi pótlék és nem vagyok otthon nyilván ő veszi fel (amit én általában félreteszek, ha itthon vagyok és én veszem át), és első célja az állatkereskedésbe vezet, ahol a kutyának 6000 Ft-os nyakörvet vesz... "
Nekem ebből nem az jön le, hogy Ő él az anyjáékkal, sőt pont fordítva. Persze lehet, hogy nem így van de ebbe fölösleges belemenni. Egy gyereket eltartani egyedül nem egyszerű dolog. Szerintem semmi megvetni való nincs abban ha ezért hazaköltözik amég minden rendződik.
válasza:
válasza:Ez sok. Nekem is van kutyám, az ágyamban alszik, minden minőségi dolgot megveszek neki, napi három órát aktívan foglalkozok vele, stb, de azért vannak határok. Első sorban az, hogy kutyát NEM etetünk emberi étellel. Egyrészt, elképesztően fűszeres nekik, másrészt, pl egy csirkemáj(gondolom jó szaftosan) szerintem elég zsíros egy kutyának. Másrészt, asztalról nem etetünk, mert a kutya könnyen azt hiheti, hogy ő a falkavezér. Ugye a falkavezér eszik először, és a legtöbbet, és ami marad, azt kapja meg falka. Nos, ha ő eszi a legtöbbet, meg legelőször, akkor könnyen hiheti magát főnöknek, ami később elég komoly viselkedési problémákat fog hordozni. Plusz, ha a kutya kap az asztalnál kaját, előbb-utóbb megengedi majd magának, hogy saját magának elvegye, és egyszer majd azt veszitek észre, hogy az asztal mellett a földön majszolja a csokit...
Egyébként nem tudsz mit csinálni ezzel. Nap, mint nap találkozok kutyásokkal, és egyszerűen képtelenek belátni, ha butaságot csinálnak. Egy ismerős néni mai napig nem érti, hogy ha azt mondja h "Jajj fifikém nem szabad" kedves hangon, miután a kutyája megkapott egy másikat, akkor a saját kutyája az életben nem fogja megtanulni, hogy ez tilos. És nem értik meg. Nézd meg a állatok kategóriát, tele van idiótákkal, akik jót akarnak a kutyájuknak, csak épp rosszat tesznek vele, és nekik áll feljebb.
válasza:Nálunk a kutya az ágyon alszik éjszaka egy pléden, ha sajtot eszek, neki is adok, és bármikor az ölembe ülhet. Nem, nem tartom ezt abnormálisnak. Nálunk itthon ez van megszokva, persze ahány ház, annyi szokás. De például, ha átmegyek a szomszédba, nem szólom meg az ő állattartási szokásaikat, amígy nem veszélyeztetik az állatot.
Gondolom, ha befogadtad a szüleidet a lakásodba (?), akkor ezzel együtt elfogadtad az állataikat is, vagy legalább kellett volna. Amúgy csak azt nem értem, miért nem lehet ezt felnőttek közt megbeszélni, hogy téged ez zavar, és ha lakást biztosítasz a szüleidnek, akkor vegyék figyelembe, hogy neked ezt a gyomrod már nem bírja.
válasza: válasza:Bocsi az offért, de eszembe jutott a Pesten hallottam macskákkal nevű csodás csoport, amiben pont ilyen beteg emberek vannak. Saját maguk sőt, a gyerekeik fölé helyezik az állatokat... hihetetlen, mi megy ott
Volt itt gyakorin is egy kérdés, egy gyerek írta ki, hogy allergiás a kutyaszőrre, fullad tőle, de a család nem hajlandó a fűtött(!) garázsba költöztetni az állatot, mert szegény kutyus magányos lesz. Eszem megáll az ilyenektől. Persze sokan még a kérdés alatt is az állatot védték, nem a gyerek mellett álltak ki.
válasza:Szerintem az ilyen emberek nem szeretik az állatot, csak valami pótléknak tartják. Az állattal nem úgy kell bánni, mint egy gyerekkel, hanem, mint egy kutyával, macskával, stb. Az tesz jót neki, nem ez az idióta, rákényszerített szerepcsere.
Persze, könnyebb egy állattal jóba lenni, mint egy emberrel, kaját adsz neki, megsimized, és hálásan néz máris. Egy emberi kapcsolatért pedig meg kell dolgozni. Aki igazán szereti a kutyáját, helyesen, fajtájának megfelelően tartja, nem érzelempótlónak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!