Mit tehetnék? Miben bízzak? Olvassátok végig légyszi!

Sziasztok...egy elég furcsa és hosszú kérdéssel fordulnék hozzátok , mivel nem nagyon van olyan akivel ezt meg tudnám beszélni..és aki segíteni tudna. 19 éves fiú vagyok , és nemek ugy hogy is mondjam...családdal? élettel? nemtudom hogymondjam mivel van a gondom. Az én anyám mivel kicsit nehéz gyerekkora volt egy rettentően visszafogott , konzervatív valaki , és olyan jelleme van mint egy diktátornak , aki mindenkin uralkodni akar , senkit sem ért meg , szinte érzelmek nélkül gondolkozik , sérthetetlen , csak neki lehet igaza. Na én ezzel a sokszor beteges felfogással lettem felnevelve. Általános suliban még hittem hogy igaza van , mindaz igaz és jó amit mond , emiatt egy nagyon elmajmolt visszahuzodó kis vki lettem aki ezért elég sokszor el lett nyomva mivel anyuci védte meg..Aztán jött középiskola , ahol is kezdett leesni hogy nembiztos hogy anyámnak mindig igaza van , nem biztos hogy egy anyára kell mindig hallgatni..ő is tévedhet. Egyre jobban probáltam ellenszegülni, sajnos csak szóban , egyre bunkóbb lettem , egyre több összetűzés.. de az életemmel nemváltozott semmi. Ugyanugy nemértett meg soha , mindent megmagyarázott , uralkodni akart rajtam , érzelmek nélkül ezzel a beteges féltéssel gondolkozott..meg nem voltam mindenért megdicsérve , hanem sokszor eléggé le lettem oltva, nagyon kevés minden volt olyan ami jó lenne...és hát itt tartok most. 19 éves vagyok , érettségi közepén...semmi életem , a gép elött élek , anyám szerint ezzel semmi gond.. meg ő nemtiltott..( igaz volt h 9kor nemmehettem át vmikor 9 utcányira lévő oszttársamhoz mert éjjel nem kujtorgunk.. inkább átvitt kocsival , régen azt is mondta 20-22 évesen kell elkezdeni nőzni , nemérti hogy mi bajom a totál otthonüléssel még ennyi idősen..) szal itthon ülök gép elött , 0 önbizalom , egy totál selejtnek érzem magam emiatt , hatalmas kisebbségi érzés, lelkileg teljesen összevagyok törve , nem mászkálok a sok baráttal mindenfele , nem csajozok.. és ő ezt mind nem érti meg , h ezzel mi a baj:) Egy totál alsobb rendű vkinek érzem magam mivel ismerek vkit..soha nemén voltam a nagyfiu akire felnéztek mások.. mindig ebbe voltam, éééés ez az egész már sok , hülyén hangzik de ennyi év igy már elvette az életkedvem , utálok reggel felkelni mertminek? ugyis ugyanaz lesz mint eddig... nem várom a nyarat..reggeltől estig gépezek. És ami a legszomorubb , a szülővárosomhoz nem a sok szép emlék fűz hanem emiatt egy teljesen rideg , sivár , érzelemmentes helynek látom amitől gyomoridegem van. Egyszerüen már szinte beletörödtem , nemérdekel semmi , csak lelkileg teszem magam olyan szinten tönkre...És ezta saját anyám nem látja.. hiába mondtam már , nem érti meg , megmagyarázta.. és ez nagyon szar:( nemakarok igy élni. Felfogtam h a pénz nemboldogit.. Hiába van vmi 30 millás családi ház.. ez semmi boldogságot nemtakar, apámnak a munka az élete..Őt is teljesen kikészíti anyám , 4:40 kor kel és 18 ra ér haza és még itthon is csináljon vmit.. apám elmondta nekem hogy egyedül én tartom életbe: / ha nemlennék már rég nemragaszkodna az élethez. És tudjátok mikor ezt elmondta , felfogtam h nemcsak én rinyálok meg szenvedek, valoban ez sztem nagyon komoly probléma.. lehet akármilyen a ház.. akármennyi pénz lehet benne. Ha nincs boldogság meg igy élnek benne.:S És nemtudom hogy mittegyek...olyan nehéznek tűnik , föleg igy h behidaltam meg nemis teszek ellene:S Csak beletörödve lelkileg megyek tönkre.. ugy mint apám..:( Nem tudom mit tegyek mert nemlátok reményt:S olyan hatalmas gyökeres változás kéne , meg sajnos én ezt a várost már egy ilyen totál unszimpatikus helynek érzem amiben igy nöltem fel , mindenről csak ez jut eszembe sokszor tényleg gyomoridegem van töle...nemtudom mit tegyek , olyan magányosság érzet , megértetlenség van bennem:( Más is észrevette , pár ismerős megért ..mondták többen(felnöttek) hogy látszik hogy mivan velem meg apámmal is..megértenek , igazat adnak , mégsem mer szolni senki anyámnak mert mindenkitől eltiltana..vki mondta " A vörös hadsereg is kevés lenne ellene".. Meg az a baj , ha ilyetmondanak igaz pillanatra megnyugtatom magam , de már belül tudom h nemlesz más...meg nagyon utálom ezt a helyet ( nem a várossal van bajom) hanem h itt igy éltem ettől nekem ez egy..else tudnám milyen rossz érzéseket vált ki , és még suliba is 2 évet technikusiba kell maradni , amitől gyomoridegem van...félek töle , mikor vkinél voltam akivel erről dumáltam.. hazajönni is féltem , ha vhol megérzem a normál életet gyomorideggekl jövök haza, semmi honvágy. De nemtudom mit tegyek , ittis nagyon nehéz lenne változtatni , de sajnos már annyira ellenszenvesnek érzem itt h talán emiatt se tudnék változtatni , de akk mit tehetek? menjek el fősulin majd albérletbe koleszba messze? Ez meg igy h eddig ilyen voltam , totál önállóság nélkül egy olyan hatalmas döntés , félek h ott meg épp emiatt rontanám el:( Röviden.. semmi életem , utálok itt, lelkileg tönkrementem , semmi életkedvem.. mind ez 19 évesen..A másik meg hogy emiatt ugye gépen logok egész nap , rengeteget chatelek idegenekkel , és ha találok egy hozzám hasonlo lelkü csajt , ha megnyilik nekem , ha rendes velem , olyan mint én... akkor annyira megtudok szeretni egy ilyen lányt , totál tudok egy netes vkihez ragaszkodni , amitől mégjobban huznék itthonról , ilyenkor megszünik a magányosság érzetem meg a szerethiány a megértetlenség. És ezis tovább neheziti hogy ha igy elmélyül egy lánnyal még csak msn-en a dolog..mint most..: S És aztán a távolság ugylátszik elveszi eztis.. 120 km végig pálya.. De nemtudom ugylátszik nemlesz semmi , pedig annyira szeretném h legalább ezzel jobblegyen , már annyira megszerettem a csajt meg olyan fontos.. totál megnyilt.. Belehülyülök ha még ez a dolog is elveszik , mélyebben leszek mint valaha... föleg h tudom h ujra egyedül érzem magam , ujra nincskivel megbeszélni a dolgokat , ujra magányosság , szeretethiány stb , a remény érzésem is elveszik.. szal nagyon sokat jelent , meg tudom h neki menne tovább az élet ott , nekem sínylődne tovább itt:( És ez ugy megijeszt , ilyenkor szeretném az ő életét élni vele mint h a sajátomban rohadjak tovább mert ha igy megy elöbb utobb belehülyülök , érzem..: /