Szerintetek normális dolog hogy 20 évesen akikkel általánosba anno egy osztályba jártam, a 15 lányból 12-nek már van gyereke?

Több ezer évig működött, hogy egy hatalmas család lakott egy fedél alatt, nagymama, nagypapa, apa, anya, gyerekek, unokák. A mai kor találmánya az, hogy nem szabad szülni a szülők nyakára, hanem tessék szépen hatalmas lakást, házat szerezni, mert minden gyereknek joga van saját szobához, hogy ez hány évet emészt fel és vesz el az egészséges fogamzás idejéből azt nem tudni, de hát az egyetem is fontos, meg a buli is, stb. Na ez az igazi beteg hozzáállás, meg az, hogy ami szuperált évezredeken át, az ma valami miatt nem jó.

Ma már azt sem veszik észre, ha a gyereknek baja van, mert el van szeparálva a saját szobába és normálisnak mondják, ha egész nap nem jön ki onnan.

Régebben az emberek foglalkoztak egymással. Működött. Ma már magányos emberek vannak egy fedél alatt.

Én is osztom a véleményt, hogy az ő életük... nem szabad beleszólni, az biztos, viszont véleménye óhatatlanul van az embernek. Úgy gondolom, nem az a fontos, mennyi valakinek a kora, hanem az, mennyire érett, mennyire független. Nekem van olyan ismerős, aki 35 évesen még otthon él, alkalmi munkái vannak csak, sehol egy normális párkapcsolat - na, ő nem elég felnőtt és önálló a gyermekvállaláshoz.

Én 21 éves vagyok, a párommal külön élünk 3 éve, van munkánk, el tudjuk látni magunkat, stb. Év végére épül fel a saját házunk, ha minden jól megy a munkálatokkal és nem csúsznak. Nem látom annak akadályát, az új házba jövőre miért ne jöhetne már a pici, mind a ketten nagyon boldogok lennénk tőle, hiába leszek akkor még csak 22, max 23 éves.

11-es trollnak: szakközépbe jártam egyetem előtt. A különbség annyi volt a gimitől, hogy mi nem rajzot meg éneket tanultunk a matek, fizika, kémia, töri stb. mellett, hanem közgazdaságtant, statisztikát, vállalkozásgazdálkodástant, és még jó pár ilyen tárgyat, ami olyan nehéz volt, hogy keresztbe állt a szemünk. Nekünk ezekből is érettségizni kellett, nemcsak magyarból, matekból, nyelvből, töriből, mint az akkori gimiseknek.

Nem tartozik a kérdéshez, bocs kérdező, csak azért írtam, hogy troll-kománk ne éljen tévképzetben.

"Úgy tűnik divat lett újra fiatalon szülni."

Bizonyos körökben mindig is "divat" volt, és ezekben a körökben mindig is több gyerek született, mint azokban a körökben, amelyek szerint majd csak 30-40 körül próbálkozzunk. Ez az utóbbi szemlélet hosszú távon nem tud működni, tehát végülis kihal. Ilyen az élet.

20 évesen szültem, férjnél voltam (nem azért volt esküvő, mert terhes lettem), két éve dolgoztam, a férjem 7 éve... nem a szülőnek vittük haza, a pasi nem hagyott ott, 21 éves házasok vagyunk.

Sokkal több olyan ismerőst hagy ott a pasi, aki 30 felett költözik össze vele, mert képtelenek megszokni egymás évtizedes rigolyáit...

12, hát néhány itteni anyukát olvasva ki se bírnám, ha velük kellene élnem :) Nagyon sokan vannak, akik képtelenek arra, hogy alkalmazkodjanak (szerintem a legtöbb felbomló házasságnak is ez az oka, nem a megcsalás, az alkalmazkodás és kommunikáció hiánya).

Az együttélés intelligencia kérdése, mi 20 éve anyóssal élünk, minden zűr nélkül (albiból jöttünk vissza após betegsége miatt nagyon kicsi gyerekkel, hogy ápolni tudjam). Az elején leültünk, megbeszéltük a szabályokat, betartjuk. 20 évesen szültem, és soha bele nem szólt a gyereknevelésbe., pl.