Hogy viselitek/viseltétek hogy apátok alkoholista?

Apám alkoholista volt, anyám pedig borderline, mindennapos volt a bántalmazás gyerekkoromban. Kitörtem belőle, megszakítottam velük minden kapcsolatot (több, mint 10 éve) sok év kemény munkával kitörtem ebből a helyzetből, lelkileg és anyagilag is, most kiegyensúlyozott, boldog életem van.

Nem lehetetlen, de nem szabad feladni. Koncentrálj magadra, fejleszd magad, ahogy tudod, tanulj, amennyit tudsz, minimalizáld a családod befolyását az életedre, lebegjen célként a szemed előtt az, hogy többre vidd, mint a semmirekellő szüleid. Ami pedig a lelkieket illeti, tanulj rengeteg önismeretet vagy akár keress fel egy pszichológust, aki segít ezeken a gyermekkori rossz mintákon túllépni. Kitartást kívánok!

Anyum és apum, amikor 4 éves voltam elváltak. Előtte mindketten alkoholisták voltak, de anyum leszokott és pszichés problémái(konkrétan bolond volt, egy pszchiopata) miatt elvált apumtól. Apám "nevel" minket. A válás óta is alkoholista. Nagyon durva, hogy amikor megkapja a gyerektartást, abból max. 5000 ftot költ rám havonta a nővérem tart el engem jóformán. A nővéremet verte anyám is kiskorában, és a nővérem agyilag sokat sérült is, iskolában fejlesztőre járt, nehezen tanult. Ellentétben velem, én jó tanuló vagyok, mondhatni 4-5 átlag. Egy programba be is kerültem(Arany János Tehetséggondozó program) ez hátrányosabb helyzetű gyerekeknek van hirdetve, akik szeretnének Gimnáziumba tovább tanulni, csak itt támogatnak és minden ingyenes, így a kollégium is. Tehát nem kell itthon lennem majd mindig szeptembertől és nem kell elviselnem apámat sokszor. Nem kell majd végig néznem, ahogy hazajön ajtót csapkodva idegesen, durván részegen és mindenbe beleköt.

Engem anyám, amikor még nem váltak el apummal, egyszer megis akart ölni(nem szeretnèm elmondani a mòdját), meg sokszor megütött, mert sírtam(miatta!!).

Én rohadt sokat sírtam apám miatt és nem vagyok az a sok elkényesztett tinik egyike. Sokszor elakartak vinni intézetbe,de szerencsére nővérem tett ellene. Ő még mindig velünk lakik(19 eves),de hamarosan elköltözik és az a terve hogy magával visz,hogy ne kelljen elviselnem ezt az alkoholista apámat. Úgy érzem most, hogy bekerültem egy jó gimnáziumban, ahol számomra ingyen van minden(nyelvvizsga, kirándulások, kollégium,jogosítvány) azt hiszem igazán sikerült kitörnöm ebből a borzalmas környezetből. Annyiszor kellett elviselnem apámat,annyiszor ütőtt meg a nagy semmiért részegen, hogy már nem bírom.

14/L

Akkor én hozzád képest mázlista vagyok.

Egész életemben kb. 5-10 percig láttam az apám és hozott egy csokit, és mondta, hogy "Ő az apám".

Úgy elhajítottam a csokiját, hogy az csak na, és elfutottam.

Nem is emlékszem az arcára sem.

Azóta már nem él.

Történt ez kb. 8 éves koromban.

Az én apám is alkoholista volt. 17 éves voltam, amikor meghalt, szerencsére a szüleim szétmentek már jóval korábban.

Amit sosem fogok neki megbocsátani, hogy amikor utoljára láttam, is be volt baszva. Őszintén, a legjobb, amit tehetett, hogy meghalt.