Volt aki alkoholista szulovel elt? Kesobb felnott korotokra jobb eletetek lett? Hogy masztatok ki

Szerencsére elváltak a szüleim, így nem végig az alkoholista szülő mellett nőttem fel.

Felnőttként is kisebbségi komplexusom van, szégyellem.

De a hétköznapokban nem befolyásolja az életem. Normálisan tudom élni az életem. Csak vannak kellemetlen helyzetek. Amikor pl. valaki megkérdezi, hogy mivel foglalkoznak a szüleim. Most hogyan mondjam el, hogy apám semmivel, mert állandóan iszik, dolgozni sem tud? Vagy az is ciki, amikor látom az utcán részegen. Mindig abban reménykedek, hogy nehogy ő is észrevegyen vagy odajöjjön, amikor pl. munkatársakkal vagyok. Szóval gáz. Hiába vagyok felnőtt, akkor is hatással van még rám ez az egész.

nekem az anyám alkoholista. érdekes, mert ebből nem érzékeltem sok mindent, csak kiskoromban annyit "anyu már megint rosszul van"

meg néha furcsán viselkedett és nem szerettem, egy más személyiség lett. nem agresszív vagy ilyesmi csak félelmetes volt egyszerűen azt a másik furcsa oldalát látni. aztán megtért. leszokott az italról

most meg visszaszokott

alapvetően nem ez vágott taccsra, de gondolom azért érintőlegesen befolyásolta az életem

Nekem apa alkoholista...utálom őszintén, lelkileg terrorizál, kiabál, üvölt le engem anyát és mamát...engem még nem is zavar, mert kibírom! de mikor anyával teszi, akkor neki megyek!!!!!

agresszív..részegen tőr-zúz...

szörnyű!

sajnos én még itthon lakok, de gyűjtök mostmár elköltözni, mert nem valami egyszerű...

De anya és mama mindent megadtak nekem, amit egy kisgyereknek anno meglehetett, felneveltek ők ketten és semmi nem maradt ki az életemből!!!!

Apát utálom, az esküvőmre se fogom elhívni...

Ja és még egy, utálom ha részeg embert látok, egyszerűen nem bírom elnézni aki dülöngél össze vissza!!!!!!

23 L

fater volt alkoholista, a rosszabbik fajta.

egy agresszív faxfej volt olyankor, lelki terrorban tartott engem és anyámat.

tesóm akkoriban kollégista volt, suli után elköltözött szóval maradtunk ketten anyámmal.

addig fajult a dolog, hogy 14 évesen neki mentem apámnak mert meg akarta verni anyám.

másnap adta be a válópert anyám, rá 2 két hétre el is költözött apám.

azt sajnálom, hogy 2-3 évvel korábban vált el tőle, mert az egész gyerekkorom tönkre tette, és legalább 2 ház árát elitta a kocsmában a haverokkal az évek alatt.

hogy felnőtt koromra milyen lett az életem?

az okozott lelki sérülés még mindig benne van, ez ellen nem tudok mit tenni, próbálok nem visszaemlékezni arra amikor hazajött éjjel és ordított anyámmal meg velem.

meg néha furcsán viselkedett és nem szerettem, egy más személyiség lett. nem agresszív vagy ilyesmi csak félelmetes volt egyszerűen azt a másik furcsa oldalát látni.

Na pont ugyanez van velem is... csak rám sajna eléggé hatott is a dolog... amikor a saját anyám idegenné válik, természetellenessé.

On: rám eléggé rám nyomta a bélyegét ez a dolog, sokszor kiütközik ez a személyiségemben, érzésvilágomban sajnos. Még mászok...

Apám volt alkoholista verte az egész családot... télen kirakott mindenkit a házból ( anyumat és négy tesómat beleértve a öcsémet is aki kb 1 éves volt) meg ehhez hasonló dolgok :(

Viszonylag korán meghalt 7 éves voltam ezért volt időm kissé "regenerálódni" szerencsére anyum kitette a lelkét az öt gyermekéért és felnevelt minket egyedül.

Elég nagy hatással volt ez rám ami abban látszott meg, hogy egy ideig nagyon zárkózott voltam, illetve képtelen voltam szocializálódni nem tudtam feloldódni kivétel volt pár ember akivel évek óta szoros kapcsolatban álltam, viszont másoknak egy robot voltam, csak akkor beszéltem velük, ha valami miatt muszály volt, vagy ha odaböktem egy sziát.

Ezen kívül önbizalom hiányos is lettem, majd később depressziós (annak több kiváltó oka is volt nemcsak apu alkoholizmusa) és előjöttek az öngyilkos gondolatok is.

Sokszor elképzeltem a temetésemet ( ezeknek a gondolatmeneteknek az volt általában a vége, hogy sírva aludtam el), meg azt milyen módszerrel ölöm meg magam...búcsúlevél.

Pontosan nem tudom, hogy hàny éves voltam, amikor apu elindult a lejtőn, de pár évet tartott ameddig meghalt a szemem láttára.... sok rossz emlék kevés jó, és az ahogyan összerogyott előttem az utolsó üveg kíséretében.

Nagyapám is alkoholista volt, szerencsére akkor én még meg sem voltam születve.

Sokszor azt hittem, hogy a személyiségemet nagyban segít az az esemény amikor végre barátnőm lesz és először szexelek...azt hittem soha nem jön el aztán megismertem egy aranyos lányt akivel összejöttem ment minden ahogy kell most is együtt vagyunk, viszont sokat nem lendített a személyiségemen nem lettek jobbak a szociális képességeim.

Most 21 éves vagyok dolgozok külföldön vannak céljaim és jó emberek vesznek körül :)

Na szép kis regényt rittyentettem ide éjjeli egykor.