Ti engednétek, és ha igen, akkor meddig hogy a gyereketek a párjával együtt nálatok lakjon?

Én nem engedném. Mégpedig azért nem, mert előbb- utóbb vita lesz az együttélésből. Mindenkinek megvan a maga életvitele. Mi a férjemmel pl: imádunk munka után otthon a 4 fal között egy kinyúlt pólóban, sortban pihenni. Ha a gyerek párja velünk élne, akkor természetesen ezt a kényelmes szokásunkat fel kell, hogy adjuk, mert alapjáratban nem öltözködünk idegenek előtt így. A fiam már megszokta, otthon ő is kényelmesen elvan egy sortban, de a barátnőjét lehet zavarná.

Vagy ott van a hétköznapi este 10-kor már alvás időszakunk, hétvégén viszont hajnalig fent vagyunk, van amikor hajnalban állunk neki sütni, főzni, vagy házimozizni. Lehet a kis barátnőt nagyon zavarná ez az életritmus. Ahogy minket is zavarna, hogy a saját lakásunkban nem engedhetnénk el magunkat kényelmesen.

Ezért nem egyeznék bele a közös együtt lakhatásba.

Ha két fiatal elég felnőttnek érzi magát, hogy összeköltözzenek, annak semmi akadálya. Támogatom. Költözzenek albérletbe. Ezt is támogatom. Fizetem az albérlet felét, akár minden nap átjöhetnek a kajáért, mert főznék rájuk. Nem kell velünk enni minden nap, akár el is vihetik..Anyagilag segítenék, de ne éljünk egy fedél alatt. Az sose jó..

5-ösre reagálva:

Mindenkinél más a tűréshatár, ill. az intim szféra fogalma. Teljesen megértem, amit az 5-ös írt, ugyanakkor ez is emberfüggő; nálunk pl. eszébe nem jutott senkinek, hogy miattam máshogy öltözködjenek a saját otthonukban (én is pont lesz..rtam, ha épp ronda/kinyúlt cuccban van valaki), vagy hogy a megszokott életritmusukat felborítsák...

Mondjuk ehhez fontos adalék, hogy nem idegenként, hanem családtagként kezeltek (nyilván nem pár hónapos, max 1-2 éves "kapcsiban"). Így sokkal könnyebb volt.

"zavarna, hogy a saját lakásunkban nem engedhetnénk el magunkat kényelmesen" - Engem is zavarna, ha a saját lakásukban nem engedték volna el magukat kényelmesen - miattam. :)

Szóval kérdező, ez nagyrészt attól függ, hogy te/ti milyenek vagytok, hogy álltok a gyerek párjához, milyen a kapcsolatotok... stb.

ma 19:30-nak

Vagyis neked még nem felnőttek a gyerekeid. Az én gyerekeim már felnőttek. Volt alkalmam a fiam barátnőjével együtt élnünk pár hónapig.

Tudod nem hiba mondják, hogy "'minden vendég 3 napig vendég" Ugyanis nagyjából pár hétig tudja az ember tolerálni a másik viselkedését. Nem kell rosszra gondolni, csak olyan dolgokra amire mondjuk te azt mondod, hogy "ez teljesen természetes, hiszen így csináljuk, ebben nőttem fel" De egy másik ember azt mondaná, hogy ez nagyon idegesítő, még egy ilyen, és kifutok a világból. Ez nem jelenti azt, hogy szándékosan ártani akarsz a másiknak, vagy csak azért is csinálod, csak neked így jó, míg a másiknak nem.

Mondok egy példát.

Engem személy szerint borzalmasan irritál (szó szerint a plafonon vagyok tőle) ha valaki szipog. A fiam volt barátnője akit nagyon kedveltem, kedvesnek tartottam, de állandóan szipogott. Rossz megszokott szokása volt, már észre sem vette, hogy mindig szipog. Eleinte nem szóltam, gondoltam biztos megvan fázva. De minden nap hónapokig csinálta. Egy mozifilmet nem lehetett végig nézni mert végig szipogta jó hangosan. Kedvesen adtam a zsebkendőt, hogy használja, de nem is értette miért, mert ő nem beteg, nem folyik az orra. Majd szóltunk, hogy lehet orrsövénye, orrpolipja van, amiért mindig szipog. De nem, ő egészséges. Csak egy rossz szokás. Nem volt vitánk, de voltak hétvégék amikor kimondottan boldog voltam, hogy nincsenek otthon, és nem kell hallgatnom a szipogását. Ez csak egy apró viselkedési mód ami neki természetes volt, nekem idegölő. Megjegyzem, hogy sosem bántottuk vagy vitáztunk, mint írtam kedveltem nagyon, de hosszabb távon lehet gondot okozott volna. Szóval vannak viselkedések, szokások amikről az ember nem akar vagy nem tud leszokni, de másokat zavar. Így a jó viszony már bajban is van..

persze, érthető, hogy neked ez nehéz. mindenkinél máshol van a tűréshatár. én laktam többször több emberrel (idegenekkel), nekem elég nagy a tűrőképességem.

azt mondjuk nehezen viselném, ha a fiam barátnője a férjem előtt illegetné magát kevés ruhában, de ezen túl, ha normális a viselkedése (nem hangos, stb.) és a ház is nagy lenne, engem szerintem nem zavarna, ha nem lenne más megoldás.