Depressziós vagyok vagy csak túl komplikálom? Mi legyen most?
Szerintem igen és a párom is tudja,de ő nem fogja fel h. pontosan mit jelent ez.
Már kicsim korom óta ilyen vagyok,de a maga a halál gondolata csak kb.18 évesen jött elöszőr.Az a baj, h. nagyon könnyen meg lehet bántani és mindennen elsírom magam, mindent magamra veszek és ilyenkor úgy érzem jobb lenne meghallni.De tudom úgysem fogom megtenni,mert ahhoz túl gyáva vagyok.+Félek h. túl élem(illetve ha van pokol akkor tuti oda kerülök).Ha túl élem,akkor lehet lebénulok, vagy a szüleim veszekednének velem, a párom elhagyna és ettől megint csak nekem lesz rossz(persze nekik is és emiatt sem merem)Viszont már eljutottam odáig, h. ha veszekszenek velem akkor nem tudom eldönteni h. tényleg hibás vagyok és megérdemlem, vagy csak mások gondolják úgy h. rossz vagyok.Még ha segíteni akarok akkor is úgy alakul h. a végén csak én vagyok akivel veszekszenek és mostanában nincs olyan nap h. valakinek ne lenne vmi. baja vele.Elegem van, kezdek kimerülni!25/L
Kivizsgálásra van szükséged.
Lehetsz pajzsmirigybeteg, vagy más jellegű hormoneltérés is okozhatja, menj endokrinológushoz.
Ha ő nem talál semmit, csak akkor menj el ideggyógyászhoz.
"Szerintem igen"
Egyetemet végzett és többéves szakmai tapasztalattal rendelkező szakember tudja megmondani, hogy az vagy-e, és ő sem könnyen.
"a halál gondolata csak kb.18 évesen jött elöszőr."
Mindenki gondol a halálra. Ez azért van, mert az ember halandó lény, és ennek megfelelően számára az egyik legfontosabb téma a halál. Fiatal korban, amíg messze a halál, persze mindenki igyekszik keveset foglalkozni vele, és csak az öregek gondolnak rá. De mindenkit érnek olyan élmények, amikor a halálra gondol. Vészhelyzetek, kudarcok, csalódások.
"könnyen meg lehet bántani és mindennen elsírom magam"
Ez érzékenység, aminek éppen lehet köze a depresszióhoz, de nem feltétlenül.
"mindent magamra veszek és ilyenkor úgy érzem jobb lenne meghallni"
Az önvádnak gyakran köze van a depresszióhoz - gyakran meg nincs. A halálvágyra ugyanez igaz.
"De tudom úgysem fogom megtenni,mert ahhoz túl gyáva vagyok."
Nem gyáva vagy, hanem életösztönöd akadályoz meg benne, ami helyes. Nem kell öngyilkosnak lenni.
"Viszont már eljutottam odáig, h. ha veszekszenek velem akkor nem tudom eldönteni h. tényleg hibás vagyok és megérdemlem, vagy csak mások gondolják úgy h. rossz vagyok."
Ez sem specifikusan depressziós jelenség. Sok mindent jelenthet, a teljesen normálistól a személyiségzavarig.
Nekem az a benyomásom, hogy nem feltétlenül csak benned van a hiba, lehet a hiba a környezetedben is. Vagy nem. Azonban hogy pontosan mi a probléma, azt egy szakember tudná célirányos kérdésekkel és vizsgálatokkal feltárni. Első olvasásra nekem nem a "depresszió" jutna az eszembe, bár divatos ezt mindenre rámondani. A másik tippem az, hogy teljesen egészséges vagy, csak most éppen egy kicsit zavaros, stresszes életszakaszban vagy. Javaslom, hogy menj el pszichológushoz/pszichiáterhez.
Mindenkinek igaza van, aki orvost javasol. Keress fel egy pszichológust, aki eligazít, hogy milyen vizsgálatokra van szükséged. A helyi családsegítőben tudnak neked ajánlani pszichológust.
A 91%-os 15:55-ös hozzászólónak: attól még, hogy megerősítjük abban, hogy igen, erősen gyanús, hogy depressziós, az még nem jelenti az, hogy az öngyilkosságát támogatjuk. Pusztán segíteni szeretnénk neki felismerni a betegségét. De ennél többet itt ne várjon, innentől szakemberre van szüksége. Nem tűnik úgy, hogy képes lenne önállóan a mindennapi gondokkal megküzdeni, mert itt másról van szó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!