Hogyan lehet kezelni az ilyen családot?
Próbálom rövidebben leírni a problémámat, hogy elolvassátok, de lehet nehéz lesz, mert annyi minden van.
A helyzet a következő: 29 éves vagyok, a vőlegényemmel élek együtt lassan 3 éve, albérletben és most érik lassan a lakásvásárlás. Ő dolgozik és tanul, én jelenleg egyetemista vagyok és mellékállásban dolgoztam, most jelenleg nincs munkám, de épp munkát keresek. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott, vannak céljaink, tanulunk, dolgozunk,gyűjtögetünk(pénzt), nem tart el minket senki. Tehát véleményem szerint nem vagyunk két léhűtő "gyerek". DE! Az én oldalamról a család teljesen az idegeimre megy évek óta, bele akarnak avatkozni a magánéletembe/életünkbe. És rengetegszer sírásig fajul nálam. Amióta önálló lépéseim vannak és nem azt teszem, amit ők mondanak. Bármit csináltam, mindig lebasztak, már bocsánat a kifejezésért. Mindig azt mondták, csak rossz és hirtelen döntéseket hozok, és hogy nem jelentek be semmit előre, csak közlöm, amikor már megtörtént. Ami baromira nem igaz, mert az összeköltözésünk előtt jó 2 évig hajtottam otthon, hogy el fogok költözni. Aztán mikor elcuccoltam még majdnem le voltam baszva... Állandóan belemásznak a magánéletembe, tudni akarják mikor mit készülök csinálni (értsétek ezalatt azt, hogy épp munkát keresek-e, és ha igen hol/mikor/milyet vagy hogy állnak a dolgok az egyetemen, mikor vagyok ott és mikor nem stb.) és ezt nem érdeklődés szintjén teszik, hanem amiatt, hogy ellenőrizzenek, illetve ha bármit elmondok, ahogy említettem már, akkor nincs olyan eset, hogy azon ne tépelődjenek hetekig. Ha valami nem tetszik nekik, állandóan hívnak telefonon, hogy ezt meg kell beszélni. Most komolyan én vagyok a hülye?Vagy ők zaklatnak? Mert ez már tényleg az néha... Szinte gyomorideget okoznak azzal, hogy már semmit nem merek csinálni vagy mondani, mert tudom, hogy hetekig vitatéma lesz. Vitatéma egy olyan dolog, ami másoknál büszkeség... szánalmas komolyan. Szar vagyok, mert 20as éveim közepén egyetemet váltottam, szar vagyok, mert albérletben lakom, szar vagyok, mert nekik nem tetszik, hogy milyen munkám volt (ügyfélszolgálatos voltam egy cégnél), minden szar, ennél egyszerűbben nem tudom leírni. És most jön a következő lépés: lakásvásárlás, részben hitelből. Ez megint nem az ő gondjuk, hanem enyém és a páromé, de gondolom, ha megtudnák, ez is felháborító lenne. El sem merem mondani, hogy hamarosan belekezdünk a lakástémába (egyelőre még keresgélünk, nézelődünk és informálódunk a fontos dolgokról), de hát ugye előbb-utóbb kiderül, hogy lakást vásárolok, mert nem egy pulcsiról van szó, amit lehet rejtegetni...
Most komolyan mit csináljak, hogy békén hagyjanak?Mi a franc fáj nekik ennyire, hogy folyton rajtam rágódnak?Még ha egy semmirekellő bűnöző lennék. Még az eljegyzésünkön is húzta a száját egyik-másik családtagom(másoknak meg öröm, ha a lányuk férjhez megy) bár ez egy külön sztori lenne, ha elkezdeném leírni, hogy mi folyik nálunk, kinek van szava a családban és kinek nem...) Ismerik a páromat, tudják milyen rendes srác, ezzel sem lehet gond.
Ti mit gondoltok?Nem akarom az egész életem így leélni, hogy állandóan aggódnom kelljen, mit szólnak majd. A boldog pillanataimat is tönkreteszik. Ezt nem tehetik meg, nincs joguk hozzá, mikor semmi rosszat nem csinálok.
29L
válasza:Csak annyit tehetsz, hogy jelentősen ritkítod a kapcsolattartást és elmagyarázod nekik, hogy ezt maguknak köszönhetik a viselkedésük miatt. Ehhez érzelmileg is függetlenedned kell, amíg nem peregnek le rólad a hiszijeik, sokminden nem fog változni.
A sarkadra kell állnod és következetesen viselkedned, akkor is, ha menni fog a hiszti és az érzelmi zsarolás, egyszerűen nem szabad, hogy érdekeljen. Ha nem hagyják abba, akkor pedig nem veszed fel nekik a telefont, amíg nem hajlandóak normálisan viselkedni. A terveidről pedig egész egyszerűen nem beszélsz nekik, akkor se, ha kérdezik, maximum utólag elmondod, mi történt. Kénytelen leszel vállalni ezt a konfliktust, még ha ez azzal is fog járni, hogy egy darabig világdráma lesz és nem beszéltek, de máskülönben soha nem fog változni a helyzet.
válasza:Ritkítani kell velük a kapcsolatot. Ha eddig hetente meglátogattad őket, akkor ezután csak havonta. Ha akkor is ez a téma, akkor még ritkábban. És ha találkozáskor osztani kezdik az észt, azonnal felállni és eljönni.
Felhívni őket szintén ritkábban kell, és ha okítani kezdenek, akkor azonnal befejezni velük a beszélgetést.
Praktikus tanács: ha beszéltek (akár telefonon, akár személyesen), akkor kezdd mindig azzal, hogy felőlük érdeklődsz. Kérdezz sokat róluk, akár részletekbe menően is. Ezzel egyrészt eltereled a témát, másrészt biztos jólesik nekik, ha saját örömeikről, gondjaikról beszélhetnek.
Annyira jól megfogalmaztad, ez az igazság: a baj az, hogy rohadtul bánt, és állandóan ezen forgok, hogy mikor mi lesz, mert egyébként eléggé érzelmes lány vagyok és nehéz ezeket félretennem, de muszáj lesz, mert tényleg a mindennapjaimat teszi tönkre ez a folytonos zaklatottság a SEMMI miatt.
Köszönöm a válaszod!
2. Neked is köszi! Én mindig arról érdeklődöm, ők HOGY VANNAK, de ők felőlem soha, csak arról, hogy mit akarok tenni.
Figyeljetek: tavaly gyomorgörccsel jelentettem be, hogy a párommal elutazunk nyaralni. Mégis hol van még egy ilyen család, akiknek idegeskedve kell elmondani, hogy pár napra elutazok. Ebben mi a bűn???
És nincs a családom sem anyagilag rossz helyzetben, nehogy valaki azt gondolja. Szóval még csak ez sem lehet gond, hogy ők ott hánykódnak én meg élem az életem. Szó sincs erről.
válasza:akkor irigyek is
"Figyeljetek: tavaly gyomorgörccsel jelentettem be, hogy a párommal elutazunk nyaralni. Mégis hol van még egy ilyen család, akiknek idegeskedve kell elmondani, hogy pár napra elutazok. Ebben mi a bűn??? "
mit mondtak? amikor bejelentetted?
te is könnyedén kellene vegyed ne izgasd magad
ettől eltekintve 1 , szeretnek téged nagyon
és ezért is lehet
a másik , 2 hogy segitenének is ha elakadnál valamivel
és tanácsot adnak
tehát nem tudom mennyire szeretnek és mennyire irigyek
de a lényeg csak kell szeressenek , és nagyon törödnek veled
azért ezt sem kell elfeledni
valamit még amit észre vettem
ők azért ilyenek , és mindenbe beleszolnak
elképzelik hogy ők is ott vannak veled
vagy a helyedben vannak
és mit tennének , tehát nagyon átélik , beleélik magukat
nagyon izgathassák is magukat
én igy látom
akkor ezt kellene elmagyarázd hogy nyugodjanak meg
:))
válasza:Mi volt a bajuk a nyaralással?
Amúgy tudatosan lekell sz.arni a dolgokat mert csak magadat teszed tönkre. Illetve a kapcsolatodat mert gondolom a párod is mindig ezt hallgatja. Egyszerűen ha ilyenek akkor nem kell nekik semmit sem mondani. Se nyaralást, sem lakásvásárlást. Egyszerűen ilyen embereknek nem teret engedni. Leépíteni, közölni velük míg a te pénzeden mész nyaralni addig semmi közük hozzá. Ha telefonon hívogat akkor ezért ne vedd fel ha nem tud normálisan viselkedni, beszélni veled. Sajnos te is hibás vagy mert ezt hagyod. Basszus 29 éves vagy a gyerek csinálást is megvitatják majd? Engedély kell majd?Ne rágódj meg sírj hanem rendezd a dolgot felnőttként. Harcolj módszeresen hogy hagyjanak élni. Nem kell beszámolni, magyarázkodni, védekezni. Ha kezdődik a vita akkor elköszönsz.
válasza:A legjobb barátnőm ugyanilyen mérgező, lehúzó családból jön. Megmondta nekik: szeretlek titeket, ha szükség van rám, itt vagyok, de elnézést, most már ritkábban láttok, nem fogok jönni.
A nyaralást, ilyesmit nem kell bejelenteni, a barátnőm a Pestre költözést se jelentette be. Mert ilyenek, mert nem lehet szabadulni tőlük. Felnőtt vagy, tudod, mi a jó, nélkülük is boldogulsz, a nyírás meg egyenesen nem hiányzik.
Szinte egytől egyig ugyanazt írtátok. Legalább tudom, hogy nem én vagyok a hibás. Csak azt nem bírom felfogni ésszel, hogy miért kell tönkretenni a családi viszonyt? SEMMI probléma nincs a családunkban, úgy értem, nincs komoly betegség, nincs rossz anyagi körülmény, van egy testvérem, ő is dolgozik, tehát panaszuk nem lehet ránk. És mégis állandóan akkora patáriát csapnak minden kis sz*r dologért. Más a fél karját odaadná, ha ilyen jó körülmények lennének házon belül. Ők meg mégis folyton csak generálják a feszültséget a SEMMIÉRT. Azért, mert nem olyan szakra járok, ami nekik tetszene, azért, mert élvezem az életet és szerintük nem a valóságban élek. jah, mert nem sírok a sarokban állandóan a semmin...
Természetesen most is jön a húsvét, meg vagyunk hívva ebédre. De minden 2. családi összejövetel vitába torkollik, mert a húsleves közepén mindig rákezdik...és már most is gyomorgörcsöm van a hétvége miatt. És ez megy évek óta.:'(
jaj és igen, nem vicc, már azért is leszóltak, amit írtál kedves 6os!Hogy miért nem tervezünk még családot a vőlegényemmel?!És ezt nem megkérdezik, hanem kijelentették flegmán, hogy nem itt kellene tartanunk a kapcsolatban...
válasza:Figyu, én nagyon szeretek ünnepi ebédeken jókat enni, de ha gyomorgörccsel kéne odamennem, akkor lehet, hogy egyszer besokallnék (mondjuk itt és most húsvét előtt) és közölném, hogy NEM MEGYEK!
És nem mennék.
Mennék a párom családjához húsvétra. Vagy vele kettesben lennék. Vagy legrosszabb esetben egyedül lennék.
És ha megkérdeznék, miért nem megyek (nyilván megkérdeznék), akkor egyszerűen annyit mondanék, hogy nem szívesen megyek oda, ahol bántanak. Ennyi.
válasza:Teljesen igaza van a 9 nek.
Én most biztos nem mennék. Megmondanám hogy nem megyek mert csak basz.tatni tudnak. Erre most nem vagy ráhangolódva. Nincs kedved hozzájuk. azért menj hogy gyomorgörccsel "ünnepelj"? Tarts ki és ne hagyd magad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!