Szülők! Hogyan reagálnátok, ha a 23 éves lányotok közölné, hogy 53 éves a párja?

Kiakadnék, mint a rigalánc, de megpróbálnám nem letámadni a lányomat.

Szerintem kezelhetetlen hosszú távon egy ekkora korkülönbség, de erre maguknak kell rájönni, én, mint anya nem tudnék hatni ra, ha szerelmes.

De mégegyszer a kérdésre válaszolva: nagyon nem örülnék neki!

De kb. Ennyit tehetnék az ügyben.

Szomorú lennék, mert rosszul esne, hogy olyan ostoba mint az itt irkáló huszonegykét éves buta tyúkok.

Azt gondolni, hogy egy húszéves lány szellemileg társ lehet egy ötvenes férfinek igen nagyfokú ostobaság. Vagy ha így van, akkor az az ötvenes férfi van valahol értelmi szinten nagyon elakadva.

"Kiakadnék, mint a rigalánc" 13-as, ez jó... nagyon jó!!!

Lophatom ezt a mondásodat? :-) Közkinccsé tetted - nincs visszaút :-)

Kérdezőnek és másoknak: lakott a házunkban (társasház) egy 33 éves lány és egy férfi, akiről csak véletlenül tudtam meg, hogy 63 éves - egyáltalán nem nézett ki annyinak, sportolt, olyan jó 40-es kinézete volt. Elég hosszú kapcsolat után született egy gyerekük, azóta eltelt jó 10 év... A lányka olyan 6 éves, a férfi még mindig fitt a korosztályához képest, de már igencsak látszik rajta az idő és bizony nem biztos, hogy pl. megéri a gyereke ballagását, stb. Szóval ilyen szempontból tényleg aggályos a dolog... De ha azt nézem, az élet mennyire kiszámíthatatlan... Másik ismerősömnek (33 éves volt) a fiatal felesége munkából hazafelé menet összeesett az utcán és meghalt... Huszonévesen... megállt a szíve :-( Ottmaradtak a gyerekek (2 kislány) anya nélkül... :-(

Szóval tényleg úgy van - az élet majd megoldja... Megpróbálnám megismerni és elfogadni azt az embert. Ha emberileg számomra nem megfelelő életet élne (pl. kábítószer, lányok futtatása, stb)- akkor viszont tűzzel vassal ellenezném - ha felnőtt a gyerekem, ha nem... :D

Elhiszem, hogy egy csaposlány csak ennyit lát...:D

Én pl. nem csapos vagyok, de hasonlóan gondolom, persze ismerek kivételeket.

Szerintem már nincs abban a korban a lány,hogy a szülőnek bele kelljen avatkozni.

Ha ő így látja jónak,vele akar lenni,akkor lelke rajta, elég nagy már,hogy magától is tudja mit akar.

Nem szólnék bele.Nem mondom,hogy magamban örülnék,de akkor se mondanék semmi különöset, gratulálnék és meghívnám magunkhoz,hogy be tudja mutatni.(persze a lánytól függne,hogy mikor akarja hazahozni,ha még nem,akkor nem erőltetném)