Meghalt az Anyukam! (? )

Fogadd részvétem!

Sírj, sírj... az egy kicsit segít.

Gondolom beteg volt. Én akkor arra gondoltam, hogy "ő már tovább nem szenved, ettől kezdve őneki könnyebb!"

Ezzel a gondolattal, egy nagyon kicsit, de könnyebb volt.

Kapaszkodj a papádba, tesókba (ha van), együtt jobb, és az is sokat segít, ha beszéltek róla. Mindig, amikor valamiről eszedbe jut, igen. Ki kell mondani, hogy: emlékeztek, ezt + azt mennyire szerette, hogy ezt + azt ő így és úgy csinálta... ne fogjátok vissza magatokat.

Az emlékezés segít!

14-es, mint írtam, nekem tavaly halt meg anyukám, az egyik első dolog volt, hogy ide jöttem, mert nem volt senkim, és akartam erről beszélni valakivel.

Ne mondjátok már meg, más mit érez, vagy hogy kéne éreznie.

16-nak!

Én írtam, hogy ha arra gondol, hogy "ő már nem szenved..." igenis segít a gondolat, már ha tudod milyen az naponta látni-nézni, hogy fájdalmai vannak, és tehetetlenül vagy kénytelen nézni... igen, akkor legalább ez a tudat, hogy őneki már jobb... ez segít. Nekem segített, mert borzasztó volt látni az ő szenvedését.

És igen, én írtam azt is, hogy ha kell, naponta beszéljenek róla a család tagokkal, mert az is segít, ha az emlékeket előhozzák, és a szépet, a jót is újra és újra átélik...

Ne azzal foglalkozz, hogy mások tanácsait leminősíted. Ha ennél okosabb, hasznosabb dolgokat nem tudsz írni, akkor maradj csöndben. Felesleges itt a feszkót szítani.

Mert veled még nem történt ilyen, csak a barátnőddel.

Én évekig ápoltam és évekig néztem, láttam a szenvedését. Hogy 1-2 évig? Több mint 3 év eltelt, mire képes voltam azt a szekrényajtót kinyitni, ahol a ruhái voltak. Hogy a lakásból mindent-mindent elraktam szem elől, ami őrá emlékeztetett, hogy nagyon sokáig hetente kimentem a temetőbe, mert "meg kellett vele beszélnem" ezt-azt...

Szóval igen, sokszor jó egy-egy kapaszkodó, ahhoz hogy az életet képesek legyünk tovább élni... bármennyire elcsépeltnek is tartol bizonyos megfogalmazásokat.

17 es 18-as válaszoló. Sajnalom ha rosszul fogalmaztam. En is epp ezt mondtam kell tamasz neki naponta akar a suliból egy barátnő aki meghallgatja. Barátnőm kb 2 eve nem mondja ot mar nekem. De akkor, borzasztó rossz volt ot igy latni. Meghallgattam. Az okot nem irom le miert ment el az apukája, de sokaig szenvedett, es a legrosszabb az volt hogy barátnőm tudta mi lesz, de nem akarta elfogadni. Utana sem. 2 évig mondta : Hianyzik apa. Elraktam a cuccait. Stb stb. De ez szerintem hogy : Sird ki magad az segit. Szerintem nem segit. Ugyan ugy faj. Barátnőm nekem akkor mindent elmondott. Minden érzést. Nem segített a sírás, nem segített ha beszelt rola, de megkönnyebbült ha meghallgattam.

En nem éltem at ezt valoban, de nagyjabol 45%ban tudom milyen lehet vajon. Es nem segit a sírás, nem segit a panaszkodás, mert ugyan ugy faj. Az segit ha valaki veled van. Ha valaki támogat. Maga az érzés amit par ev múlva o értékelt is, hogy én akkor mellette álltam. Mert AKKOR ABBAN a 2 évben nem erezte at, hogy én mellette vagyok. Sokminden tortent vele, ot az anyukája elhagyta. Kedves kerdezo, irj bátran olyan embernek ITT, aki vagy teljes mértékben átérzi a helyzeted, vagy aki mar mas mellett "megtapasztalt" ilyet. A lenyeg, legyen olyan ember, aki nem el vissza azzal amit most tesz majd erted.

"Es nem segit a sírás, nem segit a panaszkodás, mert ugyan ugy faj."

Mindenki gyásza más. Ezt fogja mondani a pszichológus is. Én átéltem, az én anyukám beteg sem volt, nem tudtam elbúcsúzni, felkészülni.

És nekem igenis segít, ha kisírom magam. Úgyhogy egy ember tapasztalata alapján ne legyél gyászszakértő, mert ezzel csak mások fájdalmát nézed le.

Tudom, milyen szar, de az tv is hogy jobb lesz. A fájdalom enyhül majd, bár a hiánya mindig veled lesz.

Sirj csak, irj naplot, bármit ami segít, ha tudsz, beszélj sokat másokkal rola...

Én 13 voltam, mikor elvesztettem, de még mindig szarok az évfordulok, meg mikor eszembe jut hogy nem lehet velem többé.

28n

Részvétem anyud miatt!

Tudom milyen szar érzés elveszíteni egy szerettedet! Az én anyám 12 éves koromban halt meg rákban! Én elég hülye dolgokba menekültem a fájdalom elől, amit már bánok! Légy sokat apáddal és a testvéreiddel(ha vannak)! És sírj sokat!

18/F

Azzal meg ne tőrödj, ha itt valaki nem hiszi el, hogy anyud meghalt!

Nekem sem akarták elhinni, hogy meghaltak az unokatestvérem szülei egy autóbalesetben... :(