Mit gondolsz egy anyáról aki elmondja a saját gyerekének hogy igazából nem is akarta hogy megszülessen csak becsúszott? Szabad ilyet egy anyának?

Nekem anyám elmesélte, hogy egyáltalán nem akart engem, megpróbált mindent, hogy elvetéljen. Gyógyszereket szedett, ugrált, meg forró vízbe ült, meg mittudomén még mit, de nem mentem el. Nekem ez annyira rosszul esett, pedig nevetve mesélte, mint valami jó kis sztorit, de ezt sosem fogom elfelejteni, nagyon szomorú leszek, ha rágondolok. Biztos az is közrejátszik, hogy apámat elhagyta, egy idióta, alkoholista nevelőapát választott, és nem foglalkozott velünk. Mai napig rossz a kapcsolatom anyámmal! Persze nem a vallomás miatt, hanem a nevelésben is elcsúszott valami :-(

Nekem már van egy kisfiam, tervezett baba, de ha nem lett volna az, akkor is megpróbáltam volna neki szebben előadni, hogy hogyan is kezdődött a kis élete. Vagy inkább nem mondok semmit. Ja, apám meg annak nem örült, hogy lány vagyok, nem is foglalkozott velem. Szép!!

Én minden kis apróságot elrakok a fiamnak, ami a gyerekkorával kapcsolatos emlék, írok babanaplót, vannak képek, videók,...Nekem semmi ilyesmi nincs, mintha nem is lettem volna gyerek :-((

Abban nincs semmi baj, ha ezt elmondja, ha ez az igazság. Akár még oktató célzatú lehet, hogy ha még nem akarsz gyereket, akkor igenis figyelj oda a védekezésre. Az még nem azt jelenti, hogy nem szereti. Inkább mondja el, minthogy hazudozzon arról, hogy mennyire tervezték előtte hónapokig, ha a gyerek rákérdez.

De azt elítélem, amikor anyuka/apuka ki van bukva a gyerekre, neadj'isten tényleg jogtalanul csicskáztatják, sértegetik, és azt hiszik, az az adu a kezükben, hogy "te különben sem akart gyerek vagy, egyébként is tönkretetted az életünket, szóval kuss"...

Igen, a körítés nem mindegy. A 21-es sztori durva és érzéketlen. Én is ismerek ilyet, aki rengeteget szenvedett egy időszakban, mindenféle baja volt, aztán valahogy az anyja elmondta, hogy el akarta vetetni, lépcsőn is levetetette magát e miatt. Aztán megrettent, hogy mit tett. Érdekes, hogy ő az anyja támasza ma.

Anyámat is megviselte, hogy az anyja halála után angynéni azzal jött, hogy ő mentette meg az abortusztól.

Egy ismerősöm anyja mesélte (a gyereke előtt), hogy azért lett a lánya, hogy ne kelljen visszamennie dolgozni.

Helyesebb, ha nem mondja el, legalább is, nem ilyen szavakkal, hogy "te fiam, becsúsztál..."

Ez a tény még szépen körítve is megalázó és frusztráló lehet, valahol sértheti az önbecsülést.

Esetleg valahogy így:"Meglepődtem, mikor kismama lettem, mert kicsit későbbre terveztük, de nagyon boldog voltam, nem is alakulhatott volna jobban!"

Persze hallottam olyan szülőröl is, aki nemes egyszerűséggel közölte a gyermekével, hogy "kotonszökevény", na az ilyeneket inkább nem minősítem...