Kinek mi a meglátása ebben a jogsi-család témakörben?

24 éves vagyok, csak tavaly jutottam el odáig, hogy letegyem a jogsit, nem voltam abban a helyzetben soha, hogy bárki is pénzzel segítsen ebben, így mondhatni a lehetőségekhez képest tavaly már 6 év lemaradásban voltam. Miután sikerült letennem, rögtön kiköltöztem külföldre, haza csak ritkán tudtam járni, de akkor vezetgettem is kisebb-nagyobb távokon. Most jutottam el odáig, hogy majd az elkövetkezendő fél évben talán sikerül összehozni valami kezdő autót, amiről családon belül mindenki csak lebeszélni akar. Példaként mindig unokatesómat hozzák fel, aki még fiatalabb is nálam, ő is külföldön dolgozik, de neki 16-17 évesen kifizették a jogsit, és azóta is aktívan vezet, autója is van. Mindig vele hasonlítanak össze, amiben nyilván van realitás, de azért nekem mégis rosszul esik, mert én önerőből hoztam össze ennyi idős koromra, neki meg minden adott volt hozzá. Tudom magamról, hogy a jövőben nem tudok majd csak azért nem dolgozni, hogy a vezetést gyakoroljam, de valahol mégis folytatni kéne azt, amit elkezdtem. Anno minden vizsgán elsőre átmentem, tudom ez nem jelent semmit, de legalább volt önbizalmam a vezetéshez és az oktatóm szerint volt hozzá érzékem is. Most meg már teljesen elvették a kedvem és azt érzem, hogy lassan már beülni is félek, pedig nem akarok örökké másoktól szívességet kérni akár egy bevásárláshoz vagy csomagelhozatalhoz. Nem kérek igazságtételt, csak valami külső meglátást, hogy ki mit gondol erről a szituról.