Meddig tudnád elviselni, hogy a párod betegesen féltékeny?

Egészen pontosan 3,5 évig :)

egy ideig nem zavart, csak kicsúfoltam miatta

aztán megkértem, hogy hagyja már abba, hiszen láthatta már, hogy soha semmi gyanús dolgot nem talál

még egy darabig lenyeltem a hülyeségeit, mondván őt így nevelték, más kultúra, más szokások (nem magyar pasi)

de végül elegem lett, amikor rájöttem, hogy a nagy nyomozás közben Ő lépett félre... :)

kérdező, hiába beszélsz vele, nem fog megváltozni, vagy elfogadod ilyennek, vagy szakíts mielőbb.

Kb. semeddig. Eddig még nem is választottam ilyen párt magamnak, és ezután sem szándékozom.

42/F

én leülnék vele és közölném, hogy :

ez nem normális viselkedés, szeretlek, de rosszul esik, hogy ennyire nem bízol bennem.Soha nem csaltalak meg és nem érdekelnek más pasik, de ezzel a viselkedéssel megfojtasz, és nem birom már sokáig. Vagy visszafogod magad, vagy sajnos el kell hogy válljanak az útjaink.

Innentől rajta múlik.Ha látsz javulást,maradhat, ha nem - akkor fel is út,le is út.

15.28 - örülök, hogy ki tudtál mászni egy ilyen kapcsolatból! Utólag már ne hibáztasd magad, utólag könnyű okosabbnak lenni! (Én azt is megértem, hogy nem akartál tőle gyereket... Fogd fel úgy, hogy baleset volt... És amikor akartál, lett gyereked, aki jó családba született! :) ) Fontos, hogy a nők megosszák egymással az ilyen történeteket - így lehet nyilvánvalóvá tenni, hogy 1. ki lehet mászni, 2. ki kell mászni, 3. VAN alternatíva, van jobb!

A kérdésre válaszolva, én a mai eszemmel, mai öntudatommal semeddig nem tűrném. Az ENYHE, titkolt féltékenység aranyos tud lenni, aminek még örül is az ember, - és aminek fontos ismérve, hogy meg lehet szüntetni!!! - de az őrjöngő, beteges, nyomozó, gyanúsítgató féltékenység már nem a szerelemről szól, hanem a birtoklásról. Meg az illető önbizalomhiányáról: úgy hiszi (azaz tudja magáról), hogy ő nem elég szerethető ahhoz, hogy a kedvese hű maradjon hozzá. Vagy éppen, ahogy írták, a párjára vetíti a saját bűneit.