Azoktol kerdeznem, akik kulfoldre kihazasodtak: beilleszkedtetek konnyen vagy voltak nehezsegek? Volt valami, amit nehez volt megszokni, megtanulni?

en mondjuk mar elotte itt eltem, onszantambol vandoroltam ki. Elso ket ev, de abbol is az elso borzaszto volt. Megtanulni a nyelvet normalisan, beleertve h megerteni a helyi akcentust ill masok mas nyelvbol fakado akcentusat, rendesen kommunikalni, elhelyezkedni dolgozni a sajat szakteruletemben, megszokni a maganyt, nehez volt. mikor mar lett allasom a szakteruletemben igaz alacsonyabb munka mint amit en otthagytam Mo-n es kezdtek kialakulni a hetkoznapok akkor ugy mar jobb volt. de akkor is volt meg amikor mutattak nekem kepet Bp-rol es sirva fakadtam. Talan nalam az hozta a valtozast, h en 2.5 ev utan vettem egy hazat ami az enyem igaz fizetem a hitelt a banknak de az enyimet fizetem. Utana ra fel evvel (3 ev utan miutan kijottem) mentem haza eloszor es nem az talalt amit en ott hagytam. Mo is valtozott sokat ill en is sokat valtoztam az itteni befolyas hatasara es mar nem ertettem sok mindent ami otthon vart. talan ez volt az a pont h szerencsesnek ereztem magam es mikor Ferihegyrol indultam idehaza vissza azt mondtam jovok haza.

Igy mar 9 ev itt lett utan azt mondom h az uj hazam is a hazam, de meg mindig azt mondom mikor megyek Mo-ra h megyek haza, de amikor jovok idehaza vissza akkor is azt mondom h jovok haza. Vhol most mar mind a ket orszag a hazam. de igy 9 ev tavlataban is sokszor eljatszom a gondolattal h lehet h jobb lenne otthon elni.

Parom helybeli meg sosem jart Europaban most nyaron vagyis nekunk telen megyunk, es o most fogja Europat latni. Rengeteg kulturalis kulonbseg van ami engem sokszor zavar, pl rendkivul trehany a parom es hiaba igyekszem kinevelni belole lehetetlen szimplan mert nincs meg ra az igenye mert o igy nott fel h 'no worries'. abszolute mas kultura, amit egyreszt banok de egyreszt orulok is. sok mindenben a magyar kultura vagyis inkabb viselkedest irnak ami nem tetszik es bicska nyitogato. kezdenem itt a panaszkodasokkal, mindenket hulyenek tartok cimu sorozat aki nem magyar, a lenezesek, h ez csak ilyen olcsoban lakik, vagy olcso cuccot hord, vagy kis hal vagy a vizben cimu sorozat a munkahelyen. tehat ezek a dolgok egyaltalan nem hianyoznak es orulok h ebben a kulturaban ilyen nincs. es mikro megyek haza mindig hulyen nezem ezeket az embereket mert mar nem ertem oket. ertem mit mondanak de nem ertem oket es orulok ilyenkor h en ebbol a helyzetbol elkerultem.

egyebkent egy jo tanacs es titka a dolognak. Mindig legy nyitott az uj kultura fele, legy nyitott az uju nemzet fele es a szokasaik fele. meg ha nem is ertesz veluk egyet, ne ereztesd veluk h az o kulturajuk sz@r, ne ereztesd veluk h ok bolondok, csendesen jegyezd meg magadnak csak ne mond. ha te nyitsz felejuk ok is fognak feled nyitni. Legalabbis itt igy van. Viszont ha megjatoszd magad es fent hordod az orrod mindig bevandorlokent fognak kezelni es azt mondjak ha nem tetsziki menj haza. vhol jogosan. nekem ez bejott. sosem neztem oket le, meg ha hulyebbek is csak magamnak megjegyzem meg anyumnak mondom magyarul a parom nem erti a magyart tehat nem sertem meg vele az onerzetet, mi jol elkuncogunk rajtuk de veluk sosem ereztetem. parom csaladja abszolute elfogadott. van egy kislanyunk es ot vegyesen nevelem, mindket kulturabol atveve a jot.

35 eves lany

Én Franciaországban élek (előtte Angliában laktam, de az felejthető). Nekem a nyelvet volt egy kicsit nehéz megtanulni, de az emberek nagyon kedvesek, soha sem stigmatizáltnak mert külföldi vagyok, mindig próbálnak segíteni. Külföldre kerülés után az első 3 hónap volt borzasztó, nagyon hiányzott a család és az otthon, de mára már megszoktam. (Persze hiányoznak még mindig.) A kultúrával néha van némi gondom, eléggé különbözik a miénktől, próbálom követni, de van amikor nem sikerül. Büszke vagyok arra ahonnan jöttem és szeretnék megmaradni olyannak, mint aki voltam mikor elindultam otthonról. A legnehezebb amit itt meg kell szokni, hogy minden nap déltől 3-ig minden zárva, otthon bármikor, bármiért el lehetett ugrani a sarki kisboltba.

25/N

Én is a pasim miatt költöztem ki külföldre, igaz, mi nem házasodtunk össze.

Nem beszéltem a nyelvet, így csak a tanfolyamról voltak ismerőseim. A kultúra nem sokban különbözik a magyartól, illetve inkább pozitív élményeim vannak Magyarországhoz képest. Az elején sokszor volt honvágyam, és a barátom nem sokat segített beilleszkedni. Egy kicsit visszahúzódóbb vagyok egyébként is, hát még hogy a nyelvet sem (vagy alig) beszéltem, nem is volt a páromon kívül senki, akihez közöm lett volna (ez így az első év).

Ő nem értette, nekem mi a bajom, én nem értettem, miért kell egy börtönben élnem. Végül is szakítottunk, de én itt maradtam. Dióhéjban: egész jól megy már a nyelv, van munkám, új pasim, a régi meg kinyalhatja.

25L

Hát én Magyarországon élek, és csak azért írok, hogy a saját, külföldi tapasztalataimat leírjam.

Én éltem kinn Angliában egy hónapig (nyelvtanulás céljából), de már akkor is nagyon jól beszéltem az angolt, talán a szókincsem volt kisebb, mint most, így a kommunikáció nem okozott nehézséget. De én speciel utáltam Angliát, 5 éve voltam kinn, de most is csak turistaként mennék vissza. Maga az ország szép, de én képtelen voltam megszokni a baloldali közlekedést, és az embereket. Kedvesek voltak, és segítőkészek, de én mindig éreztem, hogy én vagyok a "hülye kis kelet-európai", aki innentől kezdve csak egy alacsonyabb rendű lény lehet. Pedig én nyitott vagyok a különböző kultúrákra, nincsenek előítéleteim (a párom is kreol), és mindent megtettem azért, hogy jó benyomást keltsek. Viszont érdekes: megismerkedtem egy idős házaspárral, akik bejárták az egész világot, felőlük sosem éreztem azt, hogy lenéznének.

Ausztriában voltam többször, ott nagyon tetszett a tisztaság, a rendezettség, és a mentalitás, de másoktól meg azt hallom, hogy nagyon lenézik a magyarokat.

Én nem szeretnék kimenni külföldre, mert nagyon szeretem a hazám. Nem a politikát, meg nem is igazán az embereket (mondjuk én sok jó embert ismerek, akikre nem igaz, hogy azt nézik, milyen kocsival járok vagy milyen ruhám van), hanem Magyarország természeti adottságait szeretem nagyon. Főleg, hogy én nagyon szép helyen élek, az Alföld peremén, sok még a természetes erdő erre és a szántókat is imádom. Tudom, máshol is vannak szép tájak, de ilyen sehol sincs. Jó, jó, tudom, elfogult vagyok, de én nagyon ragaszkodom a hazámhoz, és külföldön sem laknék, csak kényszerből.