Ez megőrít, hasonló történetek, tapasztalatok?

Lázadó korszakod éled..,nyugi,amjd lenyugszol!;)Elvárások meg sztem minden családban van a gyerek iránt,nálunk is volt!

Én szuggeráltam magamba, hogy "csak egy pár évet kell így kibírni, csak egy pár évet kell még agy kibírni", mint egy mantrát, de komolyan. Utólag visszanézve mókásak az akkori problémáim. Próbálj meg te is valami ilyesmit. Higgy benne, hogy ez normális, ami most van, úgy könnyebb elviselni.

Úgy írják "megőrjít".És igen.Minden bosszantott, amit apám csinált.Ő meg került, mert nem tudott mihez kezdeni ezzel.

Ennek az életszakasznak is, ahogy mindnek, megvannak a sajátosságai. Ha elgondolkodsz rajta picit, hogy mi az, ami változik, mi nem ugyanaz már, mint eddig, akkor arra is rá fogsz jönni, hogy miért van, és azt is észre veheted így, hogy hogyan kellene máshogy viszonyulni dolgokhoz ahhoz, hogy a kapcsolataitok is rendeződjenek. Ez tőled is, és a családtól is másfajta hozzáállást jelent, mint ami eddig problémaforrás okozója volt. Beszélgessetek otthon, figyeld meg, hogy mikor van az a pillanat, amikor fel tudod hozni a kapcsolatotok témáját úgy, hogy beszélgetés kerekedjen ki belőle, és már neki is foghatsz! Hidd el, hogy ez a családod érdeke is, ők is azt szeretnék, ha minden rendben volna, így valószínűleg, ha észrevették, hogy próbálsz kezdeményezni, ők is partnerek lesznek ebben! Ne gondold azt, hogy törvényszerűen rossz időszak ez a kor, mert ez nem igaz, minden csak tőletek függ, úgyhogy ne aggódj emiatt! :)