Van itt olyan, aki többé-kevésbé minden rokonával megszakította a kapcsolatot?

Apám, nagynéném, ők együtt élnek és ezen sosem szerettek volna változtatni. Az egyetlen, amit élveztek, hogy engem és anyámat szekírozhattak. Ezen kívül anyai ágon is meg fogom szakítani a kapcsolatot pár idősebb rokonnal, akik képtelenek elfogadni az életmódomat. Értek ez alatt olyan apróságokat, hogy én inzulinbeteg vagyok és nem étkezhetek úgy, mint ők, amiből aztán jól meg lehet sértődni, vagy, hogy én nem olyasmi végzettséget szereztem, ami szerintük tetszetős volna (megjegyzem, ők semmilyent nem szereztek). Mindezt végtelen alpári módon tudják tudtomra adni.

Így lényegében maradok én, anyukám, meg pár barát. Nekem ez így megfelel. Nem vágyom olyanok társaságára, akik nemhogy feltöltenének, még le is húznak.

Én sosem tartottam igazán.

A távolabb élők mindig is külön világ voltak, a közelebb élőkkel meg szimplán alig találkoztunk.

Igazából volt olyan, aki már a régi nagy összejövetelekre sem jött el, én sem vágytam ilyenekre, plusz rühellem a sok "csajod, egyetem, munka?" kérdést.

Van aki konkrétan megszakította velem a kapcsolatot, letudtam hogy ez van. A többivel meg úgy vagyok, hogy maximum évente egyszer beszélünk, fél órát, azért meg kár az egész.

15: Így van.

Velem az apai ág nem akart soha semmilyen ráhatásra kapcsolatot, pedig első és sokáig egyedüli unoka/unokahúg vagyok/voltam.

Szóval apai ág kilőve.

Anyai ágon csak harmadfokú és még távolabbi rokonok vannak, akiket csak névről ismerünk.