Nem akarok gyereket. Ki van ezzel még így? Ha van kedvetek, nyugodtan írjátok le, ti miért nem.

40 felett vagyok és nem akarok én sem.

Rendelkezzen mindenki a megfelelő önismerettel, és ne hallgasson mások véleményére. Anyám sem akart gyereket, de a környezet unszolására mégis vállalt, 70 felett van, és az a véleménye, hogy ha újra kezdené az életét, biztosan gyerektelen maradna.

én soha nem akartam úgy igazán, most 21 évesen is borzasztóan idegennek és furcsának érzem az egészet. hogy őszinte legyek, picit nyomasztónak is találom ezt a témát. sokszor vannak álmaim terhességgel, szüléssel, és mindig undorító érzést vált ki belőlem, kicsit mintha fóbiám is lenne ettől. nem tudom miért, de csomószor álmodok olyat, hogy terhes vagyok egy gyerekkel a mostani fejemmel 21 évesen, és csak egy ideig tűnik jó ötletnek, aztán eszembe jut, hogy úristen ez egy igazi gyerek lesz, akit fel kell nevelnem, és mostantól neki kell áldoznom az életemet, és nem csinálhatok semmit, és már az abortuszhoz is túl késő, és ilyenkor szoktam üvöltve sírni álmomban. szóval van bennem egy ilyen megmagyarázhatatlan zsigeri rossz érzés a gyerekvállalással kapcsolatban. másrészt pedig nagyon zavarna, hogy mivel így is túlsúlyos vagyok, és nehezen tudok fogyni, szülés után biztos vagyok benne, hogy még ezerszer nehezebb lenne, és minden önbizalmam odalenne, valószínűleg szülés utáni depresszióm is lenne. a hasam tuti teljesen striás lenne, mert már most is az egy picit. megijeszt a kialvatlanság gondolata is, és az, hogy kimaradsz a "normális" életből az első kb 1-2 évben, folyton otthon kell lenned, nem is tudsz mással foglalkozni, csak a gyerekkel, nem kapcsolódhatsz ki, nem csinálhatsz azt, amit akarsz, nem bulizhatsz, be vagy gubózódva, nem tudsz magaddal foglalkozni stb.a pelenkacsere, és a szoptatás is iszonyúan taszít, magától a szüléstől is rettegek, egyáltalán nem tudom elképzelni, hogy véghez vigyem. ha elképzelem, hogy valami a méhszájamon kibújik, az ájulás kerülget.

a negatív válaszolóknak meg üzenném, hogy miért is baj, ha valaki nem szeretne gyereket, és erről szeretne egy% kérdést kiírni? miért baj, ha emberek arról beszélnek, hogy milyen jó, hogy nem vállaltak gyereket? legalább ők örülnek, hogy jól döntöttek! aki gyereket vállalt, az is biztos sokat beszél arról, hogy milyen jó, hogy gyereke van, mert úgy érzi, hogy jól döntött. miért fáj nektek, ha valaki máshogy gondolkozik? miért kell rögtön az aljasságot feltételezni?

Borzalmasnak tartom a terhességet, a nőgyógyászati vizsgálatokat, a szülést pláne. Köldökzsinór, méhlepény. Az embrió mellékterméke visszaszívódik a nőbe. Szörnyű a gátmetszésre, vagy a császármetszésre gondolni. Szétvágják az izmokat, inkontinenciát, aranyeret okoz. Vagy a hasi vágás. Striák.

A fájdalomba belegondolva is rosszul leszek, hogy mennyivel fájdalmasabb lehet mint 1-1 menzesz. Mennyi vér, eldeformálódás. Megváltozott szex.

A terhes állapotra gondolván hányingerem van a folyamatos 9 hónapon át tartó hasnövekedéstől, ami hónapokon át mozog, rugdos, üt. Eszméletlenül félnék egyedül érezvén a hasmozgást. Félnék, hogy vmi gonosz szörny, kinyúl a méhen, tönkreteszi a szerveimet, megfogja a szívemet. Beleakad a beleimbe. Extrém félelmetes. Aztán a folyamatos széklet. Pelenkázás, fertőtlenítés. Életem folyamán láttam brutális székletes eseményt, egész 5-es koromban, és belebetegedtem. Minden nap a gyógyulásomon dolgozok megállás nélkül, hogy ne kelljen több műtéten átesnem, meggyógyuljak lelkileg. A gyermekágyas betegségek, fertőzések, sárgaság. Gyengén, betegen, sebesen, szétkaszabolva gondoskodni az újszülöttről. Aggódni miatta minden pillanatban, amikor a falon túl van, vagy, ha közel, mikor mit nyel le, oltások, tönkretesz fontos dolgokat, szétszaggat, összepiszkolja a falat.

A folyamatos mellnövekedésre, duzzadásra, fájdalomra, tejtermelésre, fejésre, szoptatásra gondolván kiráz a hideg, főleg, hogy 1,5-2 éven át kellene tartania. Mellbimbó, melldeformitás. Kész horror az egész. Óránként vagy szoptatni, vagy pelenkázni, vagy büfiztetni, vagy fürdetni, vagy öltöztetni, mosni, takarítani. Így is gondjaim vannak az alvással, nem még akkor, ha 1-2 óránként felkelni és szoptatni, stb. Jutna kb. 2,5 óra több részletben. Vki órákon keresztül szoptat, altatással összekötve, mellbimbót a gyerek szájába, vagy az egész mellet, hogy hagy játsszon vele, cumi helyett mellbimbó. Agyrém. Elszívott vitaminok, tápanyagok. Sok nőtől hallottam, hogy terhesség alatt kihullottak a fogaik. Csontritkulás. Családon belül is.

Nem bírtam még 3-4D-s ultrahang videót végignézni, annyira félelmetes, alien...

3-5 vagy több gyerekes anyák életére gondolni is ijesztő, hány év szoptatás, kiszipolyozás. Borzalom. Nagyon sajnálom azokat a nőket, akiket látok átkelni egy-egy gyalogátkelőt, ott kiabál a ki műanyag motoros nagyobb gyerekre, fél kézzel tolja a kicsit a babakocsiban, másik kezével a középső kezét fogja, vagy épp húzza a kis biciklivel, mert nem akar engedelmeskedni. Elképesztő. Persze nem szabadna sajnálni, ő alakította így az életét. Ő így teljes ember. De látni, hogy szenved. Lefektetésük után, lehet, hogy picit feltöltődik, nagyon menőnek érzi, és kezdődik elölről. Mit sem tudván a kipihent állapotról, amikor lazíthat. Meg kell elégednie. Mi pedig fogadjuk el, ne ítélkezzünk. Ez az első alkalom, hogy kiadom magamból.

És ez még nem minden. Bele sem kezdek a többi leírásába.