Kezdek beleőrülni . Hogyan segíthetnék egyedülálló anyukámnak?

18 éve nincsen társa, párkapcsolata, mindennél fontosabb volt az egy szem gyermeke (én) emiatt nagyon tisztelem, hálás vagyok neki, de érzem, hogy kezd nem egészséges méreteket ölteni a dolog.

Az egyik a családi kapcsolatok megromlása, ami sok egyéb tényezőkből ered, nem feltétlenül az ő hibája. De a testvérével sem tud megbeszélni semmit, egyáltalán nem jó testvérek, ráadásul a saját anyjuk nem hogy csitítaná őket, inkább titkolózásokba merül, így fokozódik a probléma.

Én vagyok a barátnője, a gyereke, ha én nem viszem el színházba, ha nem megyek el vele valahova, akkor marad a lakásban, nem mozdul ki, mert (megértem) egyedül nem szívesen megy sehova.

Barátője sincsen! Fogalmam sincsen én hogyan szerzhetnék neki barátokat... úgy rzem ez nem az én feladatom lenni, mint ahogyan a filmekben látható, h a gyerekek szreznek a szülőknek társat....

Ha tanulok, vagy olvasok valamit mélyen bele vagyok merülve zavar, hogy ha hozzámszól(nak) és elhiszem, hogy beszélnie kell valakivel, de nekem sincsen mindig kedvem hozzá... megérti, de nem tehetem boldoggá, holott ő miattam mondott le a férfiakról...

őrjítő a helyzet.. sok mindent elvisel a mai napig miattam... ezért még jobban bánt, ha a tűrőképességem határán (nap végére mások ok miatt már én is idegesebb vagyok)... nem tudok úgy figyelni rá....

elköltözésnél meg még rosszabb a helyzet... fél évig nem éltem otthon, és ezalatt elég depressziós lett...

HOGYAN SEGÍTHETNÉK NEKI?

NAGYON KÖSZÖNÖM, HOGY VÉGIGOLVASTAD ÉS SEGÍTESZ!