Hogy kerüljem el a puszilkodást?

Együtt lakunk a párommal, egy udvarban a szüleivel (külön háztartás blablabla, de egy telken). És állandóan puszit kell nekik adni, de minden áldott nap mikor találkozunk. Engem ez borzasztóan irritál, a saját szüleim esti-reggeli puszilgatását is elhagytam 13éves korom körül (10éve!), kis koromban is kifejezetten utáltam azokat a rokonokat, akik ki akarták sajtolni belőlem a találkozós és elköszönős puszikat, én nem vagyok ilyen. És akkor most, gyakorlatilag két idegent kell folyton puszilgatni, mikor még a saját közeli rokonaimat, akikkel sokkal bizalmasabb és jobb kapcsolatban vagyok sem szoktam ennyit! Ők 10 méterre laknak tőlünk és ahányszor köszönök nekik, mindig puszit kell adni. Ha nem megyek nyomulnak rám, és puszi puszi. Egyszerűen utálom. Egy az, hogy nem vagyok ilyen puszilkodós másik meg az, hogy tiszta képmutatás az egész, hogy milyen szerető família ők stb, ami amúgy nem igaz. Mi a fenét csináljak velük? Hátráljak, ha nyomulnak rám, vagy mi? A legidegesítőbb, hogy semmit nem lehet nekik mondani, mert rögtön megsértődnek és bunkónak tartanak. Valakinek valami kulturált ötlete arra akár, hogy mit mondjak. De nem kulturált is jöhet. Már néha nem is érdekel csak ne kelljen!