Miért nem hagy a férjemnek semmit? Egyszerűen neki nem lehet megcsinálnia semmit!

Talán te is belestél abba a hibába,mint a mai anyukák nagy része,hogy elkényeztetted,magadhoz szoktattad. Ha így van,akkor a párod joggal érzi hisztisnek a gyereket,és sértve is érezheti magát emiatt.

Beszéljétek át a dolgokat,mert lehet,hogy van igazság az apa véleméynében is.

Vagy

1. amikor a pici megszületett, te nem hagytad, hogy a férjed pelenkázza, öltöztesse stb így a gyerek csak téged fogad el.

2. Fél az apjától mert az hangos, csapkod stb

3. Minden meg lett engedve eddig a gyereknek és most hirtelen kezdenétek el nevelni

Szerintem:

Ne vádold magad, és rendben van ahogy a gyerekeddel viselkedsz. A férjed a leírtak alapján nem eléggé informálódott a gyereklélektant illetően, és úgy látszik a leírásból, hogy makacs és türelmetlen is, vagyis azt hiszi el, amiről saját maga meggyőződött, mintha hiába mondanál neki a te tapasztalataidat, olvasott infókat. Javasolnám, hogy dugj az orra alá pár könyvet az aktuális témákról, (pl. a mostanira az OKosan nevelni tudni kell könyvben olvastam, mi hogy hat a gyerekre, konkrétan az idegfejlődésről, milyen fontosak az első évek...stb), és a helyedben nem is meggyőzni akarnám, hanem hagyni, hogy ezekből maga vonja le a meggyőződését és alakítsa ki saját véleményét.

Sajnos minden hatástól nem védhetjük meg a gyerekeinket, de egyet tehetünk: mindig amit a legjobbnak látunk.

Javasolnám, hogy azt kérdezd magadtól, hogy mi a legjobb amit tehetsz. Pl. amikor férjed ilyeneket mond, azt nézd, hogy a gyerek rólad vesz elsősorban példát, lássa, hogy megvéded, ugyanakkor ez könnyen vitához vezethet a férjeddel, mert megcáfolod a férjedet, és vita közben a figyelem elterelődik a gyerekről. Ezért megkérdezném: "Születhet egy gyerek idegbetegen? Ha nem, akkor kitől vesz példát? Kitől kellene megtanulni a helyes viselkedést? Nem gondolod, hogy Te mutatsz neki példát, tőled és tőlem tanulja meg, hogyan kell viselkedni, és pont ezért máshogy kellene reagálnod ilyesmire?" Persze egyszerre csak egy kérdést, időt hagyva az átgondolásra, hiszen a cél nem a "lecseszés", hanem hogy átalakuljon a véleménye. Ált.ilyen jellegű kérdések hatásosak.

"Szerinte a gyerek idegbeteg. Teljesen padlón vagyok ettől, mit rontottam el?" Erre vonatkozott a 11.42 válaszom.

A gyereknevelési műsort nem láttam, a leírtakból nem tartom jónak, mert vajon hogyan éli meg a gyerek, hogy az addig biztonságot adó anya "elfordul tőle"? Persze ha sikerül megnézned, abból lehet, hogy több kiderül, akkor tedd, ahogy jónak látod! Amit előttem írtak, hogy az apával is kellene, hogy legyen kettesben töltött ideje a gyereknek, az biztos így van, és az ötletek is nagyon jók szerintem (boltba, parkba mennek kettesben...stb). Csak a kérdező által leírtakból nekem az jön le, hogy ő ezt hagyná, csak az apa nem tesz érte semmit, mert ezért ugye neki kellene tenni?! A gyerek idegbeteg és kész, részéről elintézve - ezzel a hozzáállással nem hiszem, hogy elérhető, hogy a gyereknek kedve legyen vele lemenni a parkba kettesben... Erről szerintem is érdemes lenne elbeszélgetni a férjeddel (ahogy előtte írták), javasolni, hogy lehetne, de szerintem azon kívül, hogy te hagzod, ezt neki kell elérni.

11.42