Milyen "indokkal" költözhetnénk el a párom szüleitől? Mit kéne mondanunk nekik?

Tipikus eset: anyuka bűntudatot kelt a fiában, lelkileg zsarolja, persze kifinomult módszerekkel, a fiú pedig bedől a játszmázásnak, a békesség kedvéért inkább tűr, s tőled is ezt követeli meg. A kötődés erős.

Ugyanakkor, én nem találnék ki a helyetekben semmit, főleg nem átlátszó indokokat, mert annál nagyobb "ellentámadásra" vagy hisztire lehet számítani. Egyszerűen mondjátok meg, hogy külön költöztök (nem szeretnétek, meg de jó lenne, hanem egyszerű kijelentő formában), már ki is választottátok a lakást, ki tudjátok fizetni, és el tudjátok kezdeni a közös életeteket a saját fészketekben. Anyuka hisztizni fog, de aztán lenyugszik, miután sikerült újraszerveznie a saját életét.

Arra gondoltam, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha megkérdeznétek tőlük, hogy ŐK hogyan alapitottak családot, és hogy kerültek oda, ahol most vannak?

Lehet, hogy nekik is harcolniuk kellet, ők is rosszul éltek apóssal-anyóssal... Csak mar elfelejtették, vagy nem akarnak gondolni rá, vagy azt hiszi a mama, hogy ők jobbak, mások! Gyakori eset a "de bezzeg én"!

Így aztán vizet prédikalnak, bort isznak, vagy azt mondják, hogyha ők kibírták, ti is bírjátok ki, stb. Gondolom, ha ezt ilyenformán mondod el a férjednek, más szemszögből fogja ő is nézni a dolgokat, nem gondolod? Kicsit talán meg kéne "kaparni" anyuka-apuka fiatal házas korát!

Sok sikert, elég rázós a helyzeted...