Miért utál az édesanyám?
Az egész 12-14éves korom körül kezdődött. Akkor a tipikus tini lány- anya konfliktusnak tudtam be. De azóta eltelt 10év és súlyosabb lett a helyzet. Soha egy dicsérő szót,ölelést nem kapok anyukámtól, állandóan csak a szidalmazás, veszekedés megy. Utálatra méltó, szeretni nem tudó lénynek nevez. A családunkban egyébként nem szokás az érzelmeket kimutatni, azt is mondhatnám hogy a családom érzelmileg "frigid".
Anyukám sokszor nagyon meg tud bántani. Vissza nem szólhatok mert akkor olyan szinten eldurvul a dolog, hogy napokig nem szól,csapkodja az ajtókat, játssza a sértődöttet, másoknak előadja hogy milyen szemtelen, bunkó, semmirekellő lány vagyok. Párom előtt sem türtőzteti magát, ő már nem is szeret hozzám átjönni anyám miatt. Folyton lejárat, hülyének, gyerekesnek állít be. 22éves vagyok, úgy érzem a gyerekességen már túljutottam, nekem is van lelkem, amibe nap mint nap beletapos. Mindig másokhoz hasonlítgat, de legfőképp önmagához. "bezzeg az ő idejében ha valaki ilyen szemtelen volt úgy elverték hogy menni sem tudott...."...nem vagyok vele szemtelen, csupán próbálom felnőtt módjára megbeszélni vele a dolgokat, de ő meg sem várja hogy befejezzem a mondandómat, üvölt mint egy idegbeteg hogy takarodjak el itthonról nem kíváncsi a továbbiakban rám. Már nem bírom sokáig idegekkel, sokszor úgy érzem, hogy már megfulladok az elfojtott dühtől, legszivesebben magamból kikelve, hajamat tépve üvöltenék és sírnék. Már tervezem, hogy elköltözöm, de tudom hogy az utamba fog állni, és nem engedi. Tönkretesz.
Nagyon sajnálom h ilyen édesanyád van :S
Nem tudom hány éves, de nem hiszem h megtudna változni már, sztem ő is ilyen nevelést kapott és ez maradt meg benne.
Mielőbb költözz el sztem, akár a párod is segíthetne benne vagy költözz oda hozzájuk, h észrevegye anyukád h nincs szükséged oylan mértékben már rád és láthatja h boldulsz egyedül is, és annyit sem kel veszekednetek
Szia! Nagyon sajnálom, hogy így alakul az életed. Köztem és az anyám közt is volt egy efféle összeférhetetlenség. Akkor fordult nagyot, amikor terhes lettem. Azt hiszem a legnagyobb baj, hogy nem ismer el még felnőttnek téged, azt gondolja irányítania kell. Mindenképp csak az elköltözést látom megoldásnak, kellő távolságba, ahol nem lát bele a mindennapjaidba. Utána biztosan rendeződni vagy legalább javulni fog a helyzet. De semmiképp se arra menjen akkor majd az energiád, hogy neki akarj bizonyítani. Éld a magad életét és legyél boldog!
Sok sikert!
hasonló volt a kapcsoltunk,mig egyszer meg nem untam,és leléptem...probált tartóztatni,de szerencsére a költöztető előtt nem cirkuszolt...
3 hónapig egy telefon se...
aztán egy telefon,egy email,hazahivott ebédre,ilyenek...aztán páromat is hivta...eltelt 3 év,és normális a viszonyunk,naponta beszélünk,1-2 hetente napközbenre megyek hozzájuk...
jót tett az elköltözés
te is tedd ezt,hátha...
22/N
Szia!
Tudom milyen ha az édesanyád ilyen. Sajnos nekem is ilyen volt, és 14 évesen elköltöztem apámhoz onnan meg albiba, és láss csodát ma már becsüli,hogy megálltam a helyem. Mondjuk a mai napig nem felhőtlen a viszony, mert az ilyen emberek magányosak maradnak és ráakaszkodnak arra akinek van lelkiismerete és elgyengül.
Sok erőt kívánok neked, és azt hogy legyen önbizalmad, mert azt is tönkreteheti.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!