Más is érzi úgy, hogy egyedül van? Pedig van férjem és egy tündéri 2 éves kisfiam.
Viszont nincsenek barátaink, akikkel összejárhatnánk és közös programokat csinálnánk. Tudom, hogy a mi hibánk, nem vagyunk barátkozósak, ha más nem közeledik mi sem.
De már nagyon egyedül érzem magam.
Én pont ugyanígy vagyok, mint Te! 14 hónapos babával vagyok itthon, maximum a nagyszülőkhöz járunk. Nagyon el vagyok szigetelődve. A férjemnek ugye még ott a munkahelye, de én szinte alig beszélek valakivel a családtagokon kívül :-(
Érzem, hogy hosszú távon ez nem normális!
Nehezen barátkozom én is, a játszótéri felszínes párbeszédet (hogy hívják, mennyi idős...stb.) nem sorolnám a komoly beszélgetés kategóriába. Egy csomó más témában beszélgetnék: környezetvédelem, művészet, stb.
Abban reménykedem, ha lejár a gyed, találok egy olyan munkahelyet, ahol normális emberekkel leszek körülvéve.
Gondolom baj esetén nem számíthatsz másra. Sajnos sokan így vannak ezzel.
Hiába lenne körülötted sok ember, lehet, hogy akkor sem segítene más.
Szintén ebben a cipőben járok. Külföldön lakunk, senkit se ismerek, 19 hónapos a lányom, segítség nuku.
Úgyhogy már a becsavarodás szélén állok, egyedül érzem magam, csak 1 nap szabadságra vágyom.
nem vagy egyedül, de már az is jól esett, hogy ezt kisírhattam magamból ide nektek :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!