Teljesen tönkrementem, full depressziós vagyok! Nagyon megvisel hogy a nevelőimnek nincsen elég pénzük. Mit tegyek?

Hát... szerintem is kamuzol. De nem érdekes. Ha mégis igaz, akkor szégyelld magad, amiért ilyeneket leírtál.

Azt hiszed, attól értékesebb vagy, ha sok pénzed van? Lehet, hogy az egyetlen érték, ami ér rajtad valamit, az a kinőtt 20-30 ezer forintos farmerod (már ha volt ilyen).

Én a te korodban nyári munkán kerestem meg az iskolaköpenyre valót, de nem bánom egyáltalán. Jó élményeim voltam a diákmunkával kapcsolatban. Próbáld meg te is, vagy ha nem, válogass a kínaiból! Van egy pár a városban, és még a parkolással sem kell bajlódnod, mert a villamos elvisz akárhová....

Amennyiben egy ingatlan nem hozta be a hozzá fűzött reményeket, akkor itt az idő, hogy eladjátok azt az ingatlant.

Amúgy a történet azért nem kerek, mert a család összjövedelme 169e Ft közlésed szerint, a negyvenmilliós jelzáloghitel havi törlesztője pedig kb. 250e Ft. Ebből nemhogy enni, de élni sem igazán lehetne, a második hónapban már bontana a bank szerződést. De itt most nem is ez a lényeg (hiszen ha igaz a történet, akkor valószínűleg "egyéb bevételek" is vannak.) Adjátok el az ingatlant amibe invesztáltak, és máris lesz egy rakat pénz márkás farmerre.

Amúgy hozzáteszem: létező embertípus a kérdezőé. Nekem is volt régebbről olyan ismerősöm, aki "úrigyerek" volt, mindene megvolt, ház, lakás, kocsi. Számára egy undorító, gusztustalan féreg volt az, aki számológéppel jár bevásárolni, nem jár színházba és tömegközlekedik. SZÓ SZERINT köpködött rájuk. Számára az volt az ember, aki hó végén is arra költ, amire akar...

Minden csak nevelés kérdése. Azért, mert a kérdező ezt így éli meg, erről leginkább a nevelői tehetnek.

Annyit tehetsz, hogy jól tanulsz, hogy majd ha már dolgozol, olyan munkád lehessen, amivel annyit keresel, hogy úgy élj, ahogy akarsz. De ebbe a helyzetbe bele kell törődnöd, próbálj takarékoskodni, keress új barátokat, akik nem élnek olyan nagy lábon. Az én haveri társaságomban 15 éves koromban már inkább az volt a sikk, ha valaki minél kevesebb pénzből meg tudtt valamit oldani. Na jó, mi punkok voltunk akkoriban :-)

Amúgy nem kell lebarmolni a kérdezőt. Miért kéne szégyellnie magát? Eddig teljesen máshogy élt, máshoz szokott, és most hirtelen váltás, hát ezt nehéz lehet feldolgozni. Arról már ne ő tehsessen, hogy másnak még az iskolaköpenyt is magának kellett megvennie (szerintem mondjuk normális dolog, hogy az iskolás gyereknek a szülők veszik a ruhát, de mindegy). Majd vállal munkát, ha úgy látja, hogy van rá ideje, bár szerintem egy 15 éves első dolga a tanulás, nem a munka. 15 évesen nem is dolgozhat, csak majd egy év múlva. Amúgy meg, oké, a kérdező budapesti, de azért ne higgyétek már azt kedves pestiek, hogy máshol is úgy megy ez, mint nálatok. Én 16 évesen a legnagyobb örömmel mentem a pécsi Fürge Diákba, hogy kapjak munkát, és egy éven keresztül nem kaptam, mert annyira nem keresettnálunk az ilyenjellegű diákmunka, csak ha valakinek protekciója van. Inkább csak egyetemisták kapnak munkát, aki középiskolásként szórólapozni akar, annak kb. minden nap ott kell nyüzsögnie, hogy kapjon valami melót, és ahhoz is piszok szerencse kell. Én egy év után mehettem szórólapozni két alkalommal, aztán további három hónap után kaptam telefonkönyveket. Szóval légyszi ne úgy ajánlgassátok ezt a diákmunkát, mintha csak csettinteni kéne, és az ember már kapná is.

Talán még egy dolog, ami eszembe jutott: depressziós vagy. Nem gondolod, hogy az "úgynevezett" barátaid ezen röhögnek jókat? A barát nem az, aki csak addig szeret, amig pénzed van.

Most, hogy "szegény" lettél, keress új barátokat, akik hó végén kisegítenek egy ezressel :))))

Ez tuti kamu kérdés!

Egyébként ilyen helyzetben örülj, hogy valaki felnevelt és van mit enned - hidd el, a nevelőotthonban rosszabb lett volna! Ne panaszkodj, hanem köszönd meg nekik, h nem adnak be otthonba (nekik egyszerűbb lenne, mint téged is eltartani, meg hallgatni a hülyeségeidet).

Szerintem mindenki "értelmeset" írt a maga módján, de sajnálatot azért ne várj, még ezekkel a paraméterekkel sem vagy a szegények közé sorolható. Azért ajánlom, nézz utána, micsoda szegénységben élnek emberek az országban, a világban...

Ha ennyire zavar a megcsappant jövedelem, akkor próbálj minél hamarabb besegíteni keresztanyudéknak, ahogy ők tették veled annak idején.

Ismerek olyan embert, aki huszon-párezer forintból tengeti az életét, és tényleg egyik napról a másikra él. Ráadásul öreg, munkaképtelen. Ez rólad nem mondható el. Ha ennyire fontos neked a pénz, igyekezz megteremteni magadnak azt az anyagi hátteret, amiben jól érzed magad.

Vagy add meg a bankszámlaszámod, hátha utal rá valaki pár százezret :)))